Török András István: Két reklám

Üdülést kínál a televízió egyik hirdetése. Egy kedves női hang így kezdi: „A zalacsányi Battyány kastélyban…” – és ez után következik, hogy mennyi lehetőség van ott kikapcsolódásra, pihenésre. Jegyzetelni kezdek, de a kastély nevének írásánál zavarba jövök: a befejező i hangot nem hallom az ny után. Vagy a hirdetett kastélyszálló nem az 1849-ben kivégzett magyar miniszterelnök családjáé volt? Mindenesetre úgy írom a kastély nevét a jegyzetfüzetbe – és persze itt is – ahogy hallom. A reklám utolsó mondata így szól: „Töltődjön fel ön is a festői szépségű Battyány kastélyban.” A névadó utolsó hangja most is az ny hang…

    Némi morgolódás után egyszer csak felrémlik előttem valami: néhány szó egy fényképen, amelyet magam készítettem a Széll Kálmán téren pár évvel ezelőtt. Előkeresem a képet: egy reklám részlete van rajta. A teljes hirdetés azokat a metróállomásokat sorolta fel, ahol akkor könyvárusítás volt – de engem csak az a részlet érdekelt, ahol egy fölösleges I betűt láttam Batthyány neve után.

    Ahogy nézem a fényképet, úgy érzem, mintha rossz tréfát űznének velem. Mintha a fotó I betűje pótolná a televízió hirdetésének hiányzó i hangját. Pedig nem tréfa ez, hanem két rövidke epizód egy régen kezdődött és ma is tartó szomorújátékból.

    Szegény jó Batthyány Lajos! Szegény, pusztuló magyar emlékezet, magyar kiejtés és magyar helyesírás!