Csuka Zoltán: Egyre pokolibb útvesztőkből
Agyunkban a biztos világhit reflektora sugaraz
Csak az események torlódnak jéghegyekké
országok zuhannak a gondolattalanság útvesztőire
kicsi kenyérgondokon csuszamlik el az élet
és népek testében, irtózatos lefelé áramában
mi is bolyongunk és zuhanunk.
Addsza kezedet, testvér,
hajhó, előre,
bíztató és ösztökélő szavak parazsa
nem hagyjuk magunkat,
fel-felhunyorgat itt a mélyben is
és mi jaj, tudjuk a törvényszerűséget,
tudjuk a rendeltetést,
az élet kegyetlen baltaszabályát
mégis csak fáj minden egyéni zuhanás
mégis szemünkre ül a Butaság gőze
ami lassan körülfolyja a tömegeket
egyre mélyebb útvesztőkből
mechanikusan is feltekintünk,
így vagyunk az életünkkel,
hullám fel, hullám le,
de a mélységből is felsikoltanak az elvetélt vágyak
jaj létrát, létrát, vagy szárnyat a naphoz
mindenki kapaszkodjon
szerelme piros mentőövébe
szerelmünk és hitünk most az egyetlen vigasztaló
asszonyok, lányok teste tán az egyetlen híd,
amely szelíden és biztosan áthajlik a bíztató jövőbe.