Sántha György: Új világ felé

„Események mindig
csak bennről jönnek.”
                     Ady Endre

Dörögve zárult a menny kapuja.
A világ friss sugarakkal szagos volt
s kábult a fű. A Hegyről elfelé
indult éppen a pogány Apostol.
Istentől jött, aki most az embert
pár ezerévre magára hagyta.
S muzsikás szélben imígyen szólt a bölcs:
„Elveszett az ég, de tiétek a föld”.

És lelkendezve szállt le a völgybe,
meg-meghajolt a szép új táblák alatt:
„Szent, aki szánt, aki házat épít,
hitvest, családot; gyűjt, csókol s arat;
ki magát naponta áldozza föl,
hogy a tört rög Messiást teremjen…”
S ringott Ázsia a rejtelmes dalon,
melyet a dajkáló kék tenger dalolt.

Ringott-hánykódott: soká gyötörték
szolgaság, Sátán, babona, bűntudat;
szomjas ördögök habzsolták vérét,
eszmékkel mérgezték a lélekkutat.
Mint aranyfüst lihegett a pásztor-
csillag. Szent János vágyban parázslott;
szegény szívekre hullt a fény cikázón
s feltündökölt a betlehemi jászol.

Aztán a Hegynek nyilalt föl az út.
Értőn bámultak a bálványistenek.
„Az égbe gyűjtsetek magatoknak,
ne a Mammonnak múlandó kincseket!
Szeressétek ellenségeitek!
Könnyebben bújik át a tű fokán
egy teve…” S mint ha fazék vize suhog,
összesúgtak a vén farizeusok.

Jött a Kereszt – és száz szemforgató
álpróféta boncolni a „beszédet”.
És prédikálták, hogy halott a föld,
zengték az üdvözítő szegénységet;
zúgott a nincsen-tenger s titokban
épült a kincsek korállszigete.
„Erő az Isten!…” visszhangozták mohón
s kondult a korbács a bús jobbágyokon.

Zavaroknak futott a Hon. Kövér
beléndekfejű önzés lakmározott.
Ám a viharban mindig magasan
kerengtek ők, a sötét zsákmányolók.
Ágyú jelzé a „Titkos jelentést”:
és Tiborc-Petőfi együtt küzdött,
egy test-egy lélek, – de keselyűk lesték
ezt is, mint téged, fiók függetlenség.

Óh Szabadság! Óh Rend! – Rendkívüli
kegyencei a kegyelmes Időnek!
Kartácsaitok még bennünk forrnak
és – „események mindig bennről jönnek”.
Most hideg ráz, undor és mély csömör,
mely a szörnyű Völgy több új hazugság
s gőgtojását kikelni nem engedi…
Kígyófojtó, ifjú Néphősök, neki!

Szólít a Hegy. Tél és tavasz színek
szaladnak össze: kéz, agy, alkotni vágy.
Mint tűzolaj zeng zűrös szívünkről
elcsöppenőben a forró, új világ.
Az Isten él s éltetőn mosolyog
holt falvakon és támadók fölött.
Föld népe: szenvedők keresztes hada
jertek, terítve az Úrnak asztala!

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo