Sántha György: Új világ felé

„Események mindig
csak bennről jönnek.”
                     Ady Endre

Dörögve zárult a menny kapuja.
A világ friss sugarakkal szagos volt
s kábult a fű. A Hegyről elfelé
indult éppen a pogány Apostol.
Istentől jött, aki most az embert
pár ezerévre magára hagyta.
S muzsikás szélben imígyen szólt a bölcs:
„Elveszett az ég, de tiétek a föld”.

És lelkendezve szállt le a völgybe,
meg-meghajolt a szép új táblák alatt:
„Szent, aki szánt, aki házat épít,
hitvest, családot; gyűjt, csókol s arat;
ki magát naponta áldozza föl,
hogy a tört rög Messiást teremjen…”
S ringott Ázsia a rejtelmes dalon,
melyet a dajkáló kék tenger dalolt.

Ringott-hánykódott: soká gyötörték
szolgaság, Sátán, babona, bűntudat;
szomjas ördögök habzsolták vérét,
eszmékkel mérgezték a lélekkutat.
Mint aranyfüst lihegett a pásztor-
csillag. Szent János vágyban parázslott;
szegény szívekre hullt a fény cikázón
s feltündökölt a betlehemi jászol.

Aztán a Hegynek nyilalt föl az út.
Értőn bámultak a bálványistenek.
„Az égbe gyűjtsetek magatoknak,
ne a Mammonnak múlandó kincseket!
Szeressétek ellenségeitek!
Könnyebben bújik át a tű fokán
egy teve…” S mint ha fazék vize suhog,
összesúgtak a vén farizeusok.

Jött a Kereszt – és száz szemforgató
álpróféta boncolni a „beszédet”.
És prédikálták, hogy halott a föld,
zengték az üdvözítő szegénységet;
zúgott a nincsen-tenger s titokban
épült a kincsek korállszigete.
„Erő az Isten!…” visszhangozták mohón
s kondult a korbács a bús jobbágyokon.

Zavaroknak futott a Hon. Kövér
beléndekfejű önzés lakmározott.
Ám a viharban mindig magasan
kerengtek ők, a sötét zsákmányolók.
Ágyú jelzé a „Titkos jelentést”:
és Tiborc-Petőfi együtt küzdött,
egy test-egy lélek, – de keselyűk lesték
ezt is, mint téged, fiók függetlenség.

Óh Szabadság! Óh Rend! – Rendkívüli
kegyencei a kegyelmes Időnek!
Kartácsaitok még bennünk forrnak
és – „események mindig bennről jönnek”.
Most hideg ráz, undor és mély csömör,
mely a szörnyű Völgy több új hazugság
s gőgtojását kikelni nem engedi…
Kígyófojtó, ifjú Néphősök, neki!

Szólít a Hegy. Tél és tavasz színek
szaladnak össze: kéz, agy, alkotni vágy.
Mint tűzolaj zeng zűrös szívünkről
elcsöppenőben a forró, új világ.
Az Isten él s éltetőn mosolyog
holt falvakon és támadók fölött.
Föld népe: szenvedők keresztes hada
jertek, terítve az Úrnak asztala!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf