Czipott György: Beének
milyen nehéz
átmetszett gégével
gyermekéneket dalolni!
ott úsznak hangok
– alattad?
– fölötted?
ott úsznak
szárnysuhogásban
lábszárig buggyanó
szuroksárban
odavarjúhodnak
meg nem született
csontsovány vízek fölé
ott vonszolódnak
csikorulva villamosok
fényes acélkerekén.
végtére ott szörtyög
jótékony tetemszívó
jégcsillanáscsövében is.
talán engedd mind elúszni:
kimarjult felhangú
szívzörejcsatakos tájat
kormos dübögésű
tarlóégett emléket kendőtelen
vagy ússz magad
vérbenhorgonyos
kotyogó állomásrestik
holnapvárt nyomdokhabtaraján
atropintág pupillák sikolyával...
kihajolni pedig tilos!
kihajolni mindétig tilos
mert zárt ablaktáblák bekövülnek
mert semmibe lehullnak
végleg meglazult fogaid
fulladtezüst hajszálaid és
azután nem lesz majd lehető
átmetszett gégével dalolni!
– akkor? mindörökké?