Tollas Tibor: Be nem tartott fogadalom
Majának
Zárkánk szorító falai közt
fogadkoztunk, öt fiatal,
ha szabadulunk, megnősülünk,
amint lehet, olyan hamar.
Számító bölccsé tett a börtön,
beláttuk valamennyien,
a lányhoz biztos hozomány kell,
erősebb, mint a szerelem!
A ház, a birtok, mind elúszik,
semmivé lesz ékszer, arany,
ha kirabolnak, éhen halhatsz,
mint idebenn, boldogtalan.
Bankok csalhatnak, csődbe jutnak,
a biztosítás mit sem ér,
lányok fogható hozománya
legyen az ehető kenyér!
Így hát döntöttünk, csak pék lánya
kezéhez kötjük életünk.
Cellánkban meleg cipók úsztak…
Házasként majd nem éhezünk.
Egyikünk félve javasolta,
cukrász lánya is jó talán?
Mázas torták, túróslepények
virultak álmunk asztalán.
Szóltam: lehetne hentes lánya!
Sült kolbászok, húsok között
bejuthatnánk a mennyországba,
ahol a szerelem örök.
Ábrándoztunk a szalmazsákon,
üres gyomorral, éhesen,
a biztosított házasságról,
túl az elrablott éveken.
Egy nap eljött a szabadulás,
vonultunk virágos úton…
Megtartotta-e fogadalmát
négy társam, máig sem tudom.
Bécsben, császárok városában
koldusnak éreztem magam,
lányok sétáltak, karcsú lángok,
égtem közöttük társtalan.
Egy este Ő jött, – nem kérdeztem,
kenyér vagy hús a hozomány,
gondoltam, megtanul majd főzni,
bár álma volt a tudomány.
– Sorkoszton járom a világot,
már nem éhezve, szavadon,
versekbe írom meg hiányod:
be nem tartott fogadalom.
Cavallino, 1987.