Sík Sándor: Körúti meditáció
Ődöngök egymagamban
A fél-kihalt Körúton.
Oly árva most a Város
Lehulltak a redőnyök
Az üres üzletekre.
A kávéházi villany
Nem csillan hívogatva.
Ásít sok asztalával
A vendéglők kopárja.
Az emberek sietnek,
Viseletes a ruhájuk.
Mindenki proletár lett!
A régi Budapestnek
Visszája most, amit látsz,
Az élet bús fonákja.
Lám, gondolom magamban,
Így fest, ha benne úszol,
A Nagy Történelem.