Török András István: Tudat alatti képzettársítások anyanyelvünkben

 

Az utóbbi időkben divatba jött és nagy sikert futott be egy testsúlycsökkentő szer: a káposztaleves kapszula. A kezdeti nagy vásárlási láz aztán csökkeni kezdett – kiderült, hogy ez sem csodaszer –, de vajon mi lehetett a titka a kezdeti karriernek? Azt hiszem, a káposztaleves lehetett a reklám hívó szava.
A levesféleséget a ’40-es évek végén, ’50-es évek elején, s utána még évtizedekig úgy emlegették, mint a Szovjetunióban raboskodó hadifoglyok eledelét. A rokonságomban is volt hazatérő hadifogoly, s az idősebb kollégáim közül néhányan szintén megjárták a „Keleti Akadémiát”; a káposztaleves mindnyájuknak „fő fogás” volt. „Karcsú” mivoltukat halálukig megtartották – persze a hazahozott betegségeiket is.
A mai, lassacskán hízásnak induló negyven felettiek képzeletében – családi beszélgetések, olvasmányok nyomán – megmaradhatott valamiféle kép az egykori hadifoglyok soványságáról. Ugyanilyen alkalmak során szóba kerülhetett a hadifogoly koszt, a káposztaleves is, amely szintén felidézett valamilyen képet. Az óhajtott karcsúság és az ezt biztosító káposztaleves képe önkéntelenül, a tudatszint alatt társult egymással – és ettől kezdve a káposztaleves, immár kapszulába sűrítve, jótékony, sikerrel kecsegtető szerré lépett elő.

 

*

 

Más példa is van anyanyelvünkben a tudat alatti képzettársításra. Ismeretes az a nem éppen szalonképes megjegyzés, hogy „jó kis dög”. Főleg fiatal nőkre mondják, akik öltözetükkel vagy annak bizonyos fokú hiányával a szokásosnál feltűnőbb szexuális vonzerőt gyakorolnak a férfiakra. A vonzerőt főleg a domborodó, gömbölyded testtájékok kiemelésével, előtérbe helyezésével érik el.
De hogy jön ide a dög?
Néhány éve, nyáridőben, egy lakótelepi úttest szélén láttam meg egy kimúlt macskát. A néhai háziállat teteme a jobb oldalán feküdt, s a test annyira fel volt fúvódva, hogy mindkét bal lába mereven elállt a törzstől. Az egész testnek, még a végtagoknak is szférikus jellege volt.
Eszembe jutott akkor, milyen nagy különbség van egy „jó kis dög” meg egy felfúvódott állati tetem között. Ugyanakkor éreztem, hogy mégis hasonlóak: miért is? Azért, mert ha nem valamely kívánatosan domború testű nőt próbálunk összehasonlítani egy felpuffadt döglött macskával – például egymás mellé téve őket –, hanem csak ezek jellemző formáit, a domborodó, szférikus felületeket, mint képeket, képzeteket vetjük össze, azaz társítjuk, nyilvánvaló a hasonlóság.
Azt hiszem, csak nekünk, embereknek sajátságunk, hogy egymással alig összehasonlítható dolgoktól el tudjuk vonatkoztatni azok bizonyos, jellemző tulajdonságait. Az elvonatkoztatás, mint képesség, egyidős lehet az emberiséggel, s így tudattalanul, automatikusan történik az összehasonlítás is.

 

2014. augusztus 28.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf