Ómagyar Mária-siralom

– XIII. század –

Valék siralm tudatlan,
Siralmkap sepedek,
Búval aszok, epedek.

Választ világomtul
Zsidó, fiadomtul,
Ézes örömemtül.

Ó én ézes uradom,
Eggyen-egy fiadom,
Síró anyát tekintsed,
Bűjabelől kinyujtsad.

Szeme könyvvel árad,
Én jonhom búval fárad,
Te vérőd hullatja
Én jonhom alélatja.

Világ világa,
Virágnak virága!
Keserűen kínzatol,
Vas szegekkel veretöl.

Oh nekem! én fiam,
Ézes mézül!
Szegényűl szépséged,
Véred hígul vizűl.

Siralmam, fohászatom
Törtetik kiül,
Én jonhomnak bel búja,
Ki somha nem hiúl.

Végy halál engemet!
Eggyedöm éljen!
Maadjon uradom,
Kit világ féljen.

Ó igaz Simeonnak
Bezzeg szava érc.
Én érzem ez bú-tőröt,
Ki níha ígére.

Tőled válnom,
De nem valállal,
Hal így kínzással
Fiam, halállal.

Zsidó, mit téssz, törvénytelen,
Fiam mert hal biűntelen,
Fogva, húztozva, öklelve,
Kötve ölöd.

Kegyöggyetök fiamnak,
Ne légy kegyelm magamnak,
Avagy halál kínjáavl
Anyát ézes fiával
Egyembelől öljétek.

Megjegyzések:
Siralm tudatlan: Siralmat nem ismerő.
Sepedek: sápadok; mások szerint sopánkodom.
Ézes: édes
Uradom, fiadom: uracskám, fiacskám.
Bújjabelől kinyujtsad: bújából kihúzzad, kiszabadítsad.
Jonh: kebel, szív.
Alélatja: aléltsága.
Ézes mézül: méz gyanánt; édes, mint a méz.
Véred hígul vízül: Véred vízzé higul, megromlik.
Törtetik kiül: kitör
Somha nem hiúl: soha nem semimsül meg.
Eggyedöm: egyetlenem.
Bezzeg szava: igaz szava, mondása.
Bú-tőröt: bútőrt, a bánat tőrét.
Néha ígére: egykor jósolt.
Valál: rendes válással, mások szerint, mert valál ,bírót’ is jelent: ítélet által.
Biűntelen: bűntelen
Húztozva: húzkodva.
Kegyöggyetök: kegyelmezzetek.
Egyembelől: egyetemben