Féja Géza: Magyar szentek legendái

A legendaírók korán feldolgozták a magyar szentek történetét, elsősorban Szent Istvánét és Imre hercegét. A legenda Szent Istvánja a keresztény szervezés hőse, s a keresztény életmód őre, hite szentebb és fontosabb neki minden világi köteléknél. Két latinnyelvű legenda született Szent Istvánról, mindkettő a keresztény állam megszervezését és a király jámborságát ábrázolja. Még egyoldalúbb Szent Imre legendája; az egyház a fiatalon elhunyt herceg alakját teljesen birtokába veszi, légies, elvont legendai hőst teremt belőle. A honi szentek legendái közül a Gellért-legenda a leggazdagabb.

    Gellért nemcsak térítő szándékot, hanem színes, gazdag keresztény műveltséget hozott magával. Térített, szervezett, de közben, ha módja volt, visszavonult és misztikus elmélkedésbe merült. Bakonybéli magányában szüntelen böjtölés, imádkozás és virrasztás gyakorlásával edzette lelkét, s a természet, a „keresztény Kozmosz” megértette jámborságát és szelídségét: „Némi napokon pediglen, mikor ezenképpen írogatott, és a felette nagy révületnek miatta szunnyadozni kezdett, jött egy ünő szarvas ő fiacskájával és melléje magukat mindketten a földre letették. Ímé azonban a hím szarvas, futva farkasnak előle, nagy indulattal közéjük berohant, mire az ünő elfutva, ő fiacskáját a kiválasztottnál elhagyta, mely elbújni akarván Gellért írófestékét, amivel ő írt, a földre ledöntötte. Annak utána a szarvasfiacska követte őt hazatértében és kenyérrel tápláltatván többé tőle el nem ment. Egyéb időben pediglen, mikor is szent Gellért terhét vitte, kapuja előtt fekve farkast lelt, mikor látta, hogy sebesítve vagyon, a kaput néki megnyitotta és a farkas véle beméne. Mikor pedig terhét letette, a farkas az ő lába elé a földre lefeküdt és addiglan nem kelt föl, míglen gyógyulását nem lelte. Ama naptól fogva pedig, mind a szarvasnak fiacskája, mind pedig a farkas ott maradtak és kimendegéltek a kapun a legelő-mezőre és legelésztek és mindkét felől nem sértették egymást”.

    Szent Gellért az átszellemült keresztény-kozmikus mitológiát, az elmélkedő léleknek a világgal és Istennel egyesülő révületét hozta magyar földre. A révületekbe szédülő remetéből azonban szigorú, komor szervező lett, mihelyt kilépett magányából s a csanádi egyházmegye élére került. A magyar földön abban az időben még kereszténységgel színezett Kelet élt, s a délen és keleten lakó magyarok inkább Bizáncra néztek, mint Rómára. Erről az átmeneti korszakról legszínesebben a Gellért-legenda tudósít bennünket: „Vala bizonyos Ajtony nevezetű nagyhatalmas fejedelem Maros városában. Ki a görögöknek módjára Bodony városban megkeresztelkedett. A mondott fejedelem felett dicsekedett ő erejében és hatalmában. Volt neki pedig hét felesége, merthogy a keresztény hitben nem volt tökéletes. Voltak neki szelídítetlen lovai is olvasatlan sokaságban, ezeknek kívüle olyanok, melyeket a barompásztorok istállókban őriztek. Volt neki végtelen sok barma is, miknek külön-külön megvoltak tulajdon pásztoraik, ennek kívüle valának neki mezei, tanyái és udvarai… Fegyvereseinek sokaságával felülmúlta a királyt, kit semmibe vett”. Tökéletes kép ez az ómagyarság és a kereszténység elegyedéséről: az ősök behozták magukkal a „puszta” szellemét, a feltört földek és tanyakunyhók mellett töretlen legelőkön vadlovak nyargaltak, a keresztény úr az elnézőbb bizánci kereszténységet vette fel, mely helyet hagyott lelkében a pogányságának is, óhitű barátokat telepített le, akik alázattal hajoltak meg előtte, s nem dorgálták, hét feleséget tartott, adót szedett és sereget szervezett. A szabad törzs szembe került a keresztény monarchiával, s Szent István komor elszántsággal tiporta le a szabad törzseket. Ajtony törzsét is. A lelki rendbeszedés Gellért püspökre várt, aki azonban csak féllábbal élt ebben a félvad, véres magyar világban, s föllélegzett, ha visszatérhetett a keresztény révülethez.

    Gellért egyszer útközben éjszaka egy asszony éneklését hallotta, aki gazdájának malmát hajtotta: „Szerencsés emez asszony, ki másnak hatalma alá vettetve, tartozó szolgálatját ezenképpen zúgolódás nélkül, vigasságost teljesíti. És meghagyta, hogy amaz asszonynak a pénznek kevés súlya adassék”. Ez is jel, sovány emlék az ómagyarságról.

    Szent István és Szent Imre latinnyelvű legendáját később magyarra fordították; az Érdy-kódex őrizte meg a fordításokat. A fordítások arról tanúskodnak, hogy a magyarság milyen gyorsan birtokába vette a kereszténységet, szinte nemzeti kereszténységet alakított belőle. A magyarra fordított legendában az öregedő István király ki akar békülni Vászollyal, akinek vesztét az idegen származású Gizella királynőnek és a kegyetlen Péternek tulajdonítja a jámbor író.         

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf