Páncélos Mihály: A rutén kérdés

Az első bizonyítható rutén beszűrődés a tatárjárás korára esik, amikor IV. Béla befogadta a hozzá menekülő Rotiszláv herceget, Csernigov nagyfejedelmének fiát. Hodinka Antal rutén történész Leszna és Csemerje községeket említi, mint az első betelepüléseket, amiről egy 1254-ből származó okirat tanúskodik. A XIV. század folyamán Korjatovits Tódor, Podolia fejedelme kapott menedékjogot a magyar királytól, aki néhányezer harcosával Munkács környékén telepedett le. Ő alapította az első görögkeleti monostort Magyarországon.

    A rutének betelepülése a XV. és XVI. század folyamán kezd nagyobb arányokat ölteni, amikor királyaink megszüntették a gyepürendszert és a földesurak az ott kiosztott birtokokra a hegyeken túlról telepítettek be munkásokat, akik elégedetlenkedve a lengyelországi viszonyokkal tömegesen érkeztek új hazájukba. De nagyon sok nomád pásztor is beszivárgott a biztonságosabb magyar területre, annál is inkább, mert a betelepült rutének mentesek voltak a dézsma fizetése alól és más kedvezményekben is részesültek.

    A rutének több csoportban és különböző időben önkéntesen érkeztek mai hazájukba és önként ismerték el a Magyar Szent Korona uralmát. Azért a ruténekről, mint Kárpátalja őslakóiról beszélni a történelmi ismeretek teljes hiányának, vagy egyszerű politikai propagandának lehet nevezni.

    A rutének betelepülésük óta mindig kivették részüket a magyarság küzdelmeiből. Rákóczi szabadságharcakor is egységesen álltak a fejedelem oldalán. Ekkor kapták a „gens fidelissima” jelzőt. A XIX. század nacionalista túlzásaival nem találkozunk a rutének között s a pánszláv eszmék sem tudtak tért hódítani közöttük. 1848-ban a ruténség volt az egyedüli nemzetiség, amelyik nem lázadt fel a magyarság ellen, hanem hűségesen kitartott a magyarság oldalán.

    A Páris környéki békediktátumok Podkarpatska Russ néven Csehszlovákiához csatolták Ruténföldet. A cseheknek azonban sohasem volt szándékukban a Prágától 700 km-re fekvő területet véglegesen megtartaniok. Csak politikai és stratégiai okokból ideiglenesen volt szükségük arra, hogy a magyar-lengyel határ létrejöttét megakadályozzák, Magyarországot körülkerítsék és a pánszlávizmusra alapított terveiket megvalósíthassák.

    Masaryk mondotta: „Mi Podkarpatska Russt Oroszországtól kapott bizománynak tekintjük, amelyet az első adandó alkalommal és az első alkalmas időpontban visszaadni óhajtunk.” Ezért igyekezett Prága a rutén nemzeti öntudatot kiölni a kárpátaljai lakosság szívéből. Ezért zsákmányolták ki gazdaságilag Benesék a ruténséget, ezért támogatták az ukrán és nagyorosz propagandát.

    A rutének számos tiltakozásban fejezték ki érzelmeiket az elnemzetlenítő csehszlovák politikával szemben és az ukránosítás ellen. Évenként küldték felirataikat az akkor még létező Népszövetséghez és a csehszlovák kormányhoz s minden alkalmat megragadtak arra, hogy kifejezzék Magyarországhoz való visszakívánkozásukat. Amikor Hitler nyomására Csehszlovákia 1938-ban federativ állammá alakult, az autonóm rutén nemzetgyűlés a Magyarországhoz való visszacsatolás mellett foglalt állást és ezt a Prágában levő külföldi követségeknek tudomására is hozta.

    A rutének az 1938-ban bevonuló honvédséget örömmel fogadták. Sajnos a rutén nemzeti újjászületés és a gazdasági megkönnyebbülés nem tartott sokáig. A háború után a Szovjetunió kebelezte be a Ruténföldet s azóta teljes erővel folyik a Szovjet céljait szolgáló ukránosítás.

    Amíg a Kárpátok vonalán belül a magyarság védte ezt a területet, addig Európa biztonságban volt. Ma az orosz innen van a Kárpátokon s ezáltal olyan ékhez, előretörési támponthoz jutott, ahonnan bármelyik pillanatban lerohanhatja nemcsak Magyarországot, de Ausztriát, sőt a Balkán félszigetet is.

    Ez a Párizs környéki igazságtalan és meggondolatlan békék szomorú eredménye.

szozattv


szozat a tiszta hang szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf