A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Moson [XXIV. rész]

64 varmegyeA Dunántúl északnyugati sarkában fekvő, kétezer négyzetkilométer területű vármegye volt a Duna jobb partján. Három járásra oszlott, s volt benne harminc nagyközség, harminc kisközség és közel százötven puszta és telep. A községek általában középnagyságúak voltak, kétezernél többen tizennégyben laktak. Legnépesebb volt Moson ötezer és a székhely Magyaróvár háromezer lakossal.

    Moson határai legnagyobb részt természetesek voltak, a Duna, Lajta, Rábca, Hanság és Fertő jelölték azokat. Lakóinak száma 1891-ben nyolcvanötezer volt, és az a szám az Ausztriába és Amerikába történő kivándorlás miatt az 1860-as évektől alig emelkedett. A lakosok negyede volt magyar, arányuk azonban rohamosan nőtt, és 1910-re elérte a harmincnégy százalékát. A horvátok éppen tíz százalékot tettek ki, a többiek német anyanyelvűek voltak, ilyenformán Moson Magyarország egyetlen olyan vármegyéje volt, amelyben az itt Heidebauern néven emlegetett németek többséget alkottak. A németség ráadásul a földbirtokos rétegben is meghatározó volt, ide értve a legnagyobb hitbizományokat is, például Habsburg Frigyes főhercegét.

    Moson vármegye hazánk legműveltebb vármegyéje volt, a hat éven felüli férfinépességnek csak tizenkét, a nőknek tizenhat százaléka volt analfabéta, és a tanköteles gyermekeknek m9ndössze öt százaléka nem látogatta az iskolát. A vármegye területén egy kegyesrendi algimnázium (Magyaróvár), egy gazdasági akadémia (ugyanott), két ipari és kereskedelmi iskola, hetvennyolc népiskola és három kisdedóvó volt.

    Az egykori Moson földje majdnem kizárólag lapályos, csak északnyugati sarkába nyúlnak be a Lajta-hegység végső ágai, melyek itt háromszáz méterig emelkednek, s kitűnő építőanyagot szolgáltató nagy kőbányáik (Császárkőbánya stb.) által tűntek ki. Ebből a hegységből a Fertő északkeltei oldalán magasabb fekvésű sík, a párndorfi fennsík indul ki, mely délkelet felé Féltoronyon túlig terjed, észak felé pedig a Lajta folyóig. A Fertő mellkén elszórtan szikes tavak és szikes területek is voltak. A vármegye déli részeit a Hanság ingoványai foglalták el, a Hanság és a Fertő közti szögletben (Fertőszög) számos kisebb-nagyobb tavacska volt. Folyóvizei közül a Duna részben a megye határát képezte, Rajkánál szakad ki belőle a Mosoni- vagy Kis-Duna, mely az öreg Dunával a Szigetközt alkotja. Egyéb folyóvizei közül a Lajta a vármegye északi határát jelölte Lajtafaluig, innen a vármegye földjét szelte Magyaróvárig, ahol a Kis-Dunába ömlik. A Rábca Győr vármegye felé volt a határ.

    Története

    Moson is azon földterületnek volt egy része, melyen már Krisztus előtt jóval a kelta bójok laktak. Octavianus Krisztus előtt 34-ben a pannóniai népeket hatalma alá hajtván, Moson területe is Róma kormánya alá jutott, s a mai Magyaróvár helyén Flexum (ad Flexum = a kanyarulatnál) névvel erődített helyet állítottak, honnan római légiók oltalmazták a területet az ellenséges szomszédok betörései ellen,s melyen át hadi út vezetett Sopronon (Scarabantia) át Szombathelyig (Sabaria). Marcus Antonius idején, valamint később, 374-ben, Valentinianus császár alatt a kvádok és markomannok becsapásaikkal háborgatták a területet. Krisztus után 455 körül a keleti gótok lettek Felső-Pannónia urai, s amikor ezek Itáliába vonultak, helyüket az avarok foglalták el.

    Nagy Károly az avarok birodalmát földúlván területükre szláv és német gyarmatosokat telepített. Némely történetíró említi, hogy Óvár helyén már a bejövő magyarok erődített helyet találtak volna, annyi azonban bizonyos, hogy Óvár neve már az Árpád-házi királyok okmányaiban előfordul. A várispánság alapításának éve nem bizonyos, de Moson vára 1030-ban már a terület központja. A magyar uralkodók gyakran időztek itt udvarukkal, s királyi mulatóhelyeket tartottak fönn. Így már Salamon ismételve tartózkodott e vármegye területén, és 1074-ben az ide telepített besenyők Mosonban fegyveres kézzel támadták meg.

    Mozgalmas hadi zavargások színhelye lett a vármegye a keresztes hadak idejében, mivel rajta vezetett át a nagy európai országút nyugat és kelet között. Egy átvonuló had Gottschalk vezetése mellett 1096 tavaszán Óváron garázdálkodott, miért is Kálmán haddal támadt rájuk, és tönkre verte őket. Még ugyanazon év nyarán Emico leiningeni gróf, Clerebold és Tamás vezérek alatt egy másik keresztes had vette be Óvárt, majd pedig Mosont, hol maga a király is jelen volt, ostrom alá fogta. Kálmán, amikor meggyőződött, hogy a várat már tovább nem tarthatja, kitört az ellenségre, s azt majd teljesen megsemmisítette.

    Imre király 1198-ban kereskedőkről emlékezik, kik Buda és Moson közt élénk közlekedést tartottak fönn. 1246-ban a johannita lovagrend nagymestere kötelezettséget vállalt magára, hogy ötven jól fegyverzett lovagot ad Béla királynak Moson és más városok védelmére. Ottokár cseh király V. Istvánnal háborúba keveredvén Óvárt és Mosont (1271) bevette, s az utóbbit, mert vitéz ellenállást tanúsított, földúlta. Ugyancsak Ottokár Óvárt 1273-ban ismételten elfoglalta, 1289-ben azonban Albert osztrák herceg hatalmába került.

    A vidéken a középkorban a Győr, a Héder és a Kőszegi nemzetség volt a legnagyobb birtokos. A mosoni vár központi szerepét a XIII. században a szomszédos Óvár vette át, ettől kezdve Óvár mindenkori ura a megye legnagyobb birtokosa is lett. A nemesi vármegye a XIV. században alakult ki, lakói a távolsági kereskedelemben kaptak jelentős szerepet.

    A hódoltság alatt a vármegye a frontvonalban feküdvén sokat szenvedett a hadak járásától. Kara Musztafa nagyvezér 1683-ban Bécs ellen vonultában más vármegyéken kívül Mosont is majdnem egészen elpusztította, a sikeres visszahódítás után azonban nyugalmasabb időszak köszöntött Mosonra.

    A pozsonyi országgyűlések alatt a Zichyek csúnyi kastélya volt az a hely, hol a befolyásos férfiak a dolgok fölött való előleges tanácskozás végett összegyűlni szoktak. A féltoronyi kastélyban több Habsburg uralkodó is megfordult. Maga Napóleon is járt Mosonban, 1809-ben egy éjet töltött a miklósfalvai evangélikus tanító szerény hajlékában.

    Midőn Jellasics a velencei ütközet után, 1848. október elsején Fejér vármegyét elhagyta, Mosonon át sietett osztrák területre. Ugyanazon év decemberében, hogy Windischgrätz beütését meggátolja, a magyar sereg Moson vármegyében, a köpcsény-gáta-párndorf-nezsideri vonalon volt fölállítva. A magyar hadak a túlnyomó osztrák erő előtt nem állhattak meg, Óvárra visszavonultak. Itt találta őket Görgey, aki az újraszervezett magyar haderővel az osztrákokat megfutamította, majd Győr felé folytatta útját. Windischgrätz erre megszállotta Mosont, a vidéken a nép fegyverét elszedte, s a vármegyét osztrák kormányzás alá vette.

    A vármegye a kiegyezés után jelentős fejlődésnek indult, és a hazai mezőgazdasági gépgyártás egyik központja lett. A magyarság aránya a megyében rohamosan nőtt, de az ötven százalékot 1914-re sem érte el.      

    Gazdasági élet az előző századfordulón

    A vármegye ipara a kiegyezést megelőzően jelentéktelen volt, a századfordulóra azonban létrejött a mosoni Kühne-féle mezőgazdasági gépgyár és vasöntő (akkoriban hazánk egyik legnagyobb ilyen telepe), a magyaróvári sörgyár, a zurányi robbanószergyár s a gátai és ürgédi mezőgazdasági szeszgyár, végül több gőzmalom. A kisipar a helyi szükséglet kielégítésére szolgált, élénk volt a háziipar, például a gyékényfonás (Pusztasomorja). A kereskedelem főbb cikkei az iparcikkek mellett a gabonaneműek, élő állatok, nád voltak. A hiteligények kielégítésére öt takarékpénztár (Magyaróvár kettő, Boldogasszony, Moson, Nezsider) szolgált.

    Moson vármegye területén dunai gőzhajóállomás nem volt, a forgalmat a magyar államvasút királyhida-budapesti vonala s a pozsony-szombathelyi vasút bonyolította. A két vasút Hegyeshalmon kereszteződött, és innen indult ki a Frigyes főherceg uradalmába (Tarcsa felé) vezető huszonnégy kilométer hosszú lóvasút is.

    A megye növényvilága alföldi jellegű. A termékeny talajon a lakosság magas színvonalon gazdálkodott, a modern mezőgadasági gépeket itt alkalmazták hazánkban legelőször. Leginkább búzát és árpát termeltek, ezenkívül tengerit és rozsot, ellenben gumós és gyökérnövényeket csak kismértékben. A mezőgazdaság fejlesztésére szolgáltak a rajkavidéki gazdasági egyesület, valamint a magyaróvári gazdasági akadémiával kapcsolatos vegykísérleti, gépkísérleti s magvizsgáló állomások. A szőlőművelés egykori virágzásából aláhagyott ugyan, de azért elég jelentékeny maradt. Legtöbb szőlő Sásonytól Barátfaluig termett, Nezsider és Sásony csemegeszőlőt szállított külföldre.

    Az állattenyésztés a századfordulóra, az ipar és az intenzív földművelés elterjedésével veszített jelentőségéből. A szarvasmarhafajták közül leginkább az allgaui volt elterjedve, a kisgazdák zömmel magyar fajtát tartottak, a nagyobb uradalmakban berni és szimentáli marhát is tenyésztettek. A lóállomány minőség tekintetében javult, nevezetes ménesek voltak Oroszváron (a Henckel-féle) és Köpcsényben (gróf Batthyány-féle). Sertést a lakosok csak a ház szükségletre tartottak, a juhtenyésztés, mely hajdan igen virágzó volt, erősen visszaesett.      

    Jelentős települések

     

    Moson

    Nagyközség a Kis-Duna mellett, 1891-ben ötezer német és magyar lakossal. Hajdan nevezetes város volt, az 1880-as évekre igen csöndes községgé lett, mely azonban Kühne Ede mezőgazdasági gépgyárának kifejlődésével ismét erőre kapott. Volt itt takarékpénztár, kereskedelmi tanfolyam, alsó fokú ipariskola, községi kórház, s többféle egyesület, továbbá vasúti állomás, posta- és távíróhivatal és postatakarékpénztár.

    A XII. század elején már városként említik, amely az ország egyik legjelentősebb nyugati végvára körül jött létre. A vár a XI. századi trónharcokban jelentős szerepet vitt, az itt elvonuló keresztes hadak többször ostromolták, és a következő évszázadokban is országos jelentőségű harcok színtere volt.

    A XIV. században a megye központja fokozatosan a tőle alig három kilométerre fekvő Óvárra tevődött át, ettől kezdve már csak mint uradalmi központ játszik szerepet. Mezővárosi rangját 1886-ban veszítette el (a mezővárosi jogállás megszűnésével), Óvárral az első világháborút követően egyesítették.

 

    Óvár (Magyaróvár)

Nagyközség, megyeszékhely a Lajta és Kis-Duna egyesülésénél, 1891-ben háromezerháromszáz német és magyar lakossal, a vármegye törvényhatóságának, a járási szolgabírói hivatalnak, járásbíróságnak és más közintézménynek székhelye. Legjelentékenyebb intézete a régi várban elhelyezett magyar királyi gazdasági akadémia volt, ezen kívül kegyesrendi algimnázium, alsó fokú ipariskola, kisdedóvó (Hildegardeum), kórház, takarékpénztár talált benne helyet. Itt jelent meg a Mosonmegyei Lapok és a Mezőgazdasági Szemle. Óvár központja volt Frigyes főherceg nagy uradalmának, melyhez nagy sörgyár és tehenészet tartozott.

A város nevét feltehetőleg a honfoglaláskor itt (romosan) talált római castrumról nyerte. Kezdetben Moson mellett alárendelt szerepet játszott, a nagy befolyású Kőszegi nemzetség birtokába kerülvén azonban megszerezte a megyében az elsőséget, Károly Róbert idejében királyi, Nagy Lajos alatt királynéi birtok lett. A város 1384-ben Erzsébet királynőtől nyert nevezetes szabadalmakat, de ezeket utóbb visszavonták. A XV. században Óvárt a hatalmas Wohlfartok, majd György szentgyörgyi és bazini gróf birtokában találjuk, míg II. Lajos király nejében, Habsburg Máriának adományozta. Ettől kezdve kisebb megszakításokkal egészen a huszadik századig nagy kiterjedésű Habsburg-magánbirtok központja volt.

A hódoltság alatt, mint végvár súlyos harcokat szenvedett, 1605-ben Bocskai égette föl, 1619-ben pedig Bethlen Gábor foglalta el, ki Óváron azon időben személyesen is tartózkodott. Az egyik legsúlyosabb pusztítás a hódoltság legvégén érte, a Bécs ellen vonuló török sereg 1683-ban a környékkel együtt odavonultában a várost kifosztotta, megvert visszavonulóként pedig felégette.

Jelentős harcok dúltak itt Rákóczi szabadságharca idején is, különösen Vak Bottyán aratott jelentős sikereket. A hadak elmúltával a csöndes béke évtizedei következtek, Óvár lassú gyarapodását Bécs és Pozsony közelségének, a rajta átmenő kereskedelemnek köszönhette. Mária Terézia az itteni uradalmat leányának ajándékozta, akinek férje, a tescheni herceg 1818-ban megalapította a ma is működő mezőgazdasági tanintézetet.

Az 1848–49-es szabadságharc idején még egyszer a fegyvereké volt a főszerep – jelentőségük valójában később is megmaradt, de már mint az itteni fegyver- és tölténygyár termékeinek, megélhetést adva a város számos lakosának.  

    Hegyeshalom

    Kisközség 1891-ben kétezer német és magyar lakossal. Élénk vasúti csomópont volt, itt keresztezte a pozsony-szombathelyi vasút a királyi államvasút budapest-brucki vonalát. Első írásos említése a XII. századra esik. A Budáról Bécsbe vezető országút egyik állomása, kezdetben magyar lakossággal, a XVII. századtól német többséggel.

   

    Köpcsény

    Nagyközség 1891-ben kétezerháromszáz horvát, német és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral, díszes urasági kastélyokkal és nagy kertekkel. A XIII. században épült királyi vára és annak környéke több nevezetes esemény színhelye volt. Ottokár cseh király 1271. május 9-én itt megverte az V. István vezérlete alatt Habsburg Rudolf segítségére siető magyarokat (végül, mint ismert, a magyar-Habsburg koalíció győzött).

    Mikor Ferdinánd király 1527-ben trónja elfoglalása végett magyar földre lépett, Köpcsényben esküdött meg arra, hogy az ország jogait és szokásait fenntartja, 1620-ban pedig (a vár ekkor már nem állott), Bethlen Gábor serege verte meg a kozákokat.

     

    Féltorony

    Nagyközség a Fertő-tó partján, 1891-ben kétezer német és magyar lakossal, postahivatallal, telefonállomással és postatakarékpénztárral. III. Károlynak fényes vadászkastély volt Féltoronyban. Itt vadászott a király 1740. október 12-én, mely alkalommal meghűlt, s reá nyolc napra Bécsben el is hunyt. Mária Terézia királynő is több ízben és szívesen időzött a féltoronyi kastélyban. Megfordultak ott 1839-ben V. Ferdinánd és neje, Karolina királyné is.

     

    Nezsider

    Nagyközség, járási székhely a Fertő-tó partján, 1891-ben háromezer német és magyar lakossal. A XIII. század eleje óta ismert, királyi váras település, melyet német telepesek alapítottak. III. András özvegye, Ágnes királyné itt élt egy ideig. A XV. századtól mezőváros, a törökök azonban a hódoltság kezdetén és végén (1529-ben és 1683-ban) egyaránt felégették, és bár újra népesült, jelentőségét nem nyerte vissza.

szozattv


szozat a tiszta hang 46TItábor magyarokogyűlése Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf