A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Turóc [XXI. rész]

64 varmegyeA vármegye, előbb mint Turch, később Turuch valamint Turóc a Turuch, Turóc várról nyerte nevét.

    Turóc vármegye hazánk dunabalparti részében feküdt, területe ezeregyszázötven négyzetkilométer. A vármegye egy magas hegyektől minden oldal felől körülvett katlant képez, melynek csak északkeleten és északnyugaton van természetes nyílása, ahol ugyanis a Vág folyó a hegyövet áttöri. Északon a Kis-Fátra vagy Fátra-Kriván hegység emelkedik, mely a Kis-Kriván csúcsában 1711 méter magasságot ér el. Ezt a Vág Kralováni szorosa választja el a Nagy-Fátrától, melynek hatalmas hegytömege Turóc vármegyét Lipótótól és Zólyomtól választja el. Legmagasabb pontja Borisov (1512 m), Ploska (1533 m), Pusztalőja (1586 m), és Kriszna (1575 m). Délnyugaton jóval alacsonyabb a jóval alacsonyabb Zsgyár hegység (893) alkotja a határt Bars vármegye felé. Ezt a Gajdell és Znió-Váralja közti nyereg (521 m) választja el a veterne Hora vagyis a Rajeci havasok csoportjától, melynek legmagasabb pontjai a Klak vagy Orrkő (1353 m), Velka Luka (1477 m), és Mincsol (1364 m). Ezt a Sztercsnói szoros választja el a Kis-Fátrától.

    A vármegye egyetlen tutajozható folyója a Vág, mely kelet-nyugat irányban folyik. Ebbe ömlik Ruttkánál a másik nagyobb folyó a Turóc, melyet mindkét oldalról igen sok bővizű hegyi patak (Mossóci, Necpáli, Szklabinyai, Vrickói) táplál. A vármegye területén kisebb tavak és több szép vízesés (Suttó mellett) található, néhány ásványos forrás, köztük a stubnyai melegforrások.

    A vármegye két járásra oszlott: Stubnyafürdői járás, melynek székhelye Stubnyafürdő, valamint Turócszentmártoni járás Turócszentmárton központtal. A vármegyében 1 nagy és 95 kisközség van. A községek általában kicsinyek, 2000-nél több lakosa csupán ötnek van (Ruttka, Turócszentmárton, Felső-Sztubnya, Mossóc, Szklenó). Lakóinak száma 1891-ben 49 979 volt, melyből 2,7% magyar, 20,4% német, 75,9% tót és 1% egyéb anyanyelvű volt. Turóc a ritkábban lakott vármegyék közé tartozott. A 6 éven felüli férfilakosság 26,9%, a női népesség 32,4%-a sem írni, sem olvasni nem tudott. A gyermekek 30%-a nem járt iskolába. A vármegyében összesen 90 tanintézet volt: 3 ipari tanintézet, 1 tanítóképző intézet 2 polgári és 79 elemi népiskola, valamint 5 kisdedóvó. A vármegye lakói 41,7%-ban katolikusok, 53,7%-ban evangélikusok és 4,4%-ban az izraelita vallást gyakorolják.

    A vármegye szellemi központja Turócszentmárton.

    Története

    A vármegye már az őskőkorszakban is lakott volt. A turóci medencében bronzkori leletekre bukkantak. Érdekes maradványa volt a bronzkultúrának azon két erődítés melynek egyike Szucsánon, másika Priekopa és Kossuthfalva között, régi alakjának kivehető nyomaival még az előző századfordulón is látható volt.

    A honfoglaláskor jelentős eseménye a vármegye területén a várak keletkezése. Ezek Szklabinya, Blatnica és Turuch várai voltak. A XII. század második felében a szomszédos vármegyékből a bányák művélésére letelepített szászok egy részét átköltöztették erre a területre. A XIII. században a Forgáchok őse Ivánka kiépíttette Turuch várát még a tatárjárás előtt. Itt nyert először menedéket IV. Béla király a tatárok elől menekülve 1242-ben. 1252-ben IV. Béla király Znióváralján megalapította a premontrei konventet, és templomot és monostort építtetett, mely a mohácsi vész után elpusztult, javai világi kezekbe jutottak.

    A vármegye területe a XIII. században, mint királyi predium a vármegyék alakítása után Zólyom vármegyéhez tartozott, s mint annak függeléke, a zólyomi comeseknek volt alárendelve. Mint önálló vármegyei terület az önkormányzatot és törvényhatósági jogokat csak a XIV. század első felének utolsó évtizedében kezdte gyakorolni. A vármegye adminisztrációjának központja Szentmárton volt, amely a korponaiakéhoz hasonló szabadalmát 1340-ben Károly Róberttől kapta. Itt tartotta meg Bubek Imre országbíró 1391-ben a nemesi birtokok vizsgálatát. A vármegye területe ezen időben négy járásra volt osztva, melynek székhelyei a régi időkben Szklabinyán, Blatnicán, Mossócon és Znión voltak. A turóci vár gyakori tartózkodási helye az Árpád-házi királyaink (II. István, IV. Béla) után Nagy Lajosnak és Zsigmond királynak is.

    A vármegye viszontagságai a XV. század elejétől kezdődtek, midőn itt-ott Szentmiklósi Pongrác befészkelte magát Blatnica várába. Szentmiklósi Pongrác rettegett réme volt a felvidéknek, az ő fegyveres hordáihoz csatlakoztak a husziták, és együtt pusztítottak. Szentmiklósi 1449-ben békét köt Hunyadi Jánossal. Turóc vára a huszita harcok alatt a XV. században a husziták kezére kerül Hunyadi János Kormányzósága alatt. A turóci prépostság javait ekkor Neboysza Miklós bitorolja, a közelében erősítéseket emel, s ezen bitorlását Szentmiklósi Pongrác biztosítja Hunyadi Jánosnál. 1569-ben Szentmiklósi Pongrác Komorovszky Péterrel üldözik egymás s Szentmiklósi a dúlásaival Turócot egészen hatalma alá keríti, Herostratesi hírnevet szerez: Turóci királynak hívják.

    A vármegye törvényhatóságának pecsétjét 1638-ig a négy szolgabíró és alispán együttes magánpecsétje helyettesítette. 1639-ben azonban Turóc is vármegyei pecsétet kapott, melyet 1709-ig használt. 1709-ben új címert kap, mert az ónodi országgyűlésen két követét – Rakovszky Menyhértet és Okolicsányi Kristófot – megölték. A vármegye új címerét az Okolicsányi- és Rakovszky-család címerképéből állították össze, s a vármegye fennálltáig az volt használatban. E gyászos eset emlékére a vármegye tanácstermének asztala piros posztóval volt letakarva.

    Amint a várak urai változtak, aszerint fordultak a vármegye társadalmi viszonyai. Előbb a felvidéki dinasztiák, oligarchák dúlták, majd a huszita zsoldos hadak harácsolták, s bár az országos események színhelyétől távol esett a vármegye területe, s hazánk általános történetének jelentős mozzanatai alig érintették, Turóc vármegye társadalmi viszontagságai a nagy hadjáratok nyomorával felértek.

    Politikai belszervezetében változás alig fordult elő.  

   

    Gazdasági élet az előző századfordulón

    Éghajlata a magas, hegyes vidékének megfelelően meglehetősen zord, de egészséges, csapadékban bővelkedő. Foglalkozásra nézve kevés értelmiségi mellett

    Terményei ásványországból csekély számmal vannak.

    Földje a dombos részeken agyagos, a keleti hegyvidéken meszes, míg a nyugati hegyvidéken a szilikát-képződmények uralkodnak. A síkság alkalmas csak a földművelésre, a magasabb hegységekben csak kevés nemes gabonafaj terem meg, és a havasi legelők és erdőségek uralkodnak. Természeti viszonyainál fogva legtöbb a zab, kevesebb rozsot, burgonyát és árpát, valamint kölest, kendert, tatárkát és hüvelyes veteményeket is bőven termesztenek. Az erdők kiterjedése a vármegye egész területének felét teszi ki, ennek 2/3 része fenyves, zömben lucfenyő, 1/3 része bükk- és más lomberdő, és csak 57 ha. tölgyes.

    Állatállományából a legtöbb a szarvasmarha, de van a vármegyében ló, szamár sertés juh és birka, valamint kecske is. A vadállomány bőséges volt a hegységekben ebben az időben.

    Az ipar nem nagy, legjelentékenyebb ága a faipar és szeszipar, van 2 gőzfűrés, 1 hajlított fabútorgyár (Turócszentmárton), két kisebb rendű bőrgyár és 19 szeszgyár. Jelentős még a ruttkai államvasúti javító műhely is.

    Foglalkozásra nézve a kevés értelmiségi mellett sok az őstermelő és az iparral foglalkozó, néhányan kereskedelemből, közlekedésből, járadékból élnek. Jelentős a napszámosok száma a vármegyében.

    A vármegyében van 2 bank, 1 takarékpénztár és 5 szövetkezet.

 

    Jelentős települések

    Turócszentmárton

    Nagyközség a vármegye szentmárton-blatnicai járásában, a járás és vármegye székhelye, 1891-ben 2860 tót és német lakossal. A község a vármegye t örvényhatóságának, szentmárton-blatnicai járás szolgabírói hivatalának, királyi járásbíróságának, királyi közjegyzőségnek, királyi tanfelügyelőségnek, államépítészeti hivatalnak és erődfelügyelőségnek székhelye. Van a községben állami felsőbb kereskedelmi és polgári iskola, van takarékpénztára, Tátra-bankja, hitelintézete, kereskedelmi intézete, ipartestülete, adóhivatala, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. Ipari vállalatai közül a hajlítottfabútor-gyár említendő, melyet 1888-ban alapítottak. Sörgyárát 1893-ban alapították.

    A községet az oklevélben 1264-ben említik először Zenthmarton néven. Károly Róbert 1340-ben városi rangra emelte. 1433-ban a husziták felégették. A rendszeres heti vásártartás jogával 1489-ben ruházták fel. A XVI. században lakosságának nagy része áttért az evangélikus hitre. Az ellenreformáció idején, 1639-ben az evangélikusok templomát és felekezeti iskoláját elkobozták. Ipara csak a város jelentősebb fejlődésével a XVIII. század közepén indult meg.

    A XIX. században a magyarországi tó központja. Az 1861. június 6-7-én itt megtartott gyűlés autonómiát, nyelvhasználatot és kulturális jogokat követelt.

    Itt jelent meg a Felvidéki Híradó című hetilap.

    Ruttka

    Kisközség a vármegye szentmárton-blatnicai járásában. 1891-ben 2933 lakosából 62% tót, 20,8 % német, 13,7% magyar, 5 román, 1 horvát és 94 egyéb nemzetiségű volt.

    Igen fontos vasúti csomópont volt, ahol a magyar királyi államvasutak egyik fő vonala a kassa-oderbergi vasúttal találkozott. Volt a vasútnak nagy javító műhelye, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. Fakivitele élénk volt ebben az időben.

    A község területén a korai bronzkorban a lausitzi kultúra, majd a puhói kultúra megerősített települése állt. A terület a Ruttkay család ősi birtoka, akik a XIII. században a település birtokosai voltak. Ruttkát 1255-ben „Vrutk” alakban említik először – vrutok forrást jelent –, majd IV. László egyik oklevelében felsorolja valamennyi ruttkai lakost (a településen 16 család élt). 1271-ben „Vruthk”, 1312-ben „Ruthk”, 1340-ben „Wruthk”, 1363-ban „Alsó Ruhk, Alsou Ruth, Inferior Ruhk”, 1391-ben „Wrutok”, 1543-ban „Wrutek” néven szerepel a korabeli forrásokban. Felsőruttkát a XIV. században alapították Ruttka határában. Ettől kezdve a korábbi Ruttka Alsóruttka néven szerepel az okiratokban. Felsőruttka helyi nemesek birtoka volt. A XIX. század közepén egyesítették Alsóruttkával, és ezzel Ruttka újra egységes település lett.

    A XV. században Ruttka három meghatározó családja a Matus, Miklian és Dauko család volt. A XVI. században a település valamennyi lakosa nemes volt. 1560-ban Zegedinus Mihály vizitátor név szerint említi meg őket. A XVII. század viharos évtizedeiben a község sokat szenvedett a hadak dúlásaitól.

    Többször elöntötte az árvíz is a községet.

    A reformáció a XVI. században Ruttkát is elérte. A ruttkai templom 1560-tól az evangélikusoké lett, 1709-ben visszakapták a katolikusok. A katolikus iskolát 1779-ben alapították, de evangélikus iskola is működött a községben. A katolikus iskola 1870-ben állami népiskola lett.

    A község fejlődése a vasúti csomóponttá válásával indult meg. 1871-ben itt találkozott a Budapest-Fülek- Zólyom-Ruttka, valamint a kassa-oderbergi vasút. 1874-ben MÁV vasúti járműjavító üzem, 1887-ben MÁV oktatóközpont épült Ruttkán.

    1878-ban itt alakult meg Magyarország első munkáspártja, 1890-ben pedig a Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi szervezete.    

    Szklenó

    Kisközség a vármegye mosóc-zniói járásában, Bars vármegye határához közeli település. 1891-ben 2058 német lakosa volt, melynek többsége katolikus volt. Erdeje, legelője igen nagy, de földjén inkább csak zabot termeltek.

    Volt a községben postahivatal és postatakarékpénztár.

    Mossóc

    Kisközség Turóc vármegye mosóc-zniói járásában. 1891-ben 2004 tót lakos élt itt. A községben volt postahivatal és postatakarékpénztár is.

    Első írásos említése 1233-ból II. András király adományozó oklevele, a „Majos comes”. A település Villa Mayus alakban 1264-ben, Mois néven 1293-ban szerepel az oklevelekben. Mossóc először királyi településként szabad önkormányzattal, a XIV. századtól kiváltságos városkaként a királyi Blatnica várának volt alárendelve. 1527-től a Révayak kezébe került, akik csaknem 400 évig uralták.

Mossóc a turóci kézművesség központja volt. Rendkívüli virágzást ért el, a településen 15 céh működött, legtovább a csizmadia és a szűcs céh maradt fenn. A falu gyógyolaj-árusai messze földre eljutottak.

    Stubnya és Stubnyafürdő

    Stubnya kisközség a vármegye mosóc-zniói járásában, 1891-ben 2225 német lakossal. A stubnya név a középfelnémet stube, azaz fűthető helyiség névből ered. Területén már a kőkorszakban és éltek emberek.

    Stubnyafürdő eredeti neve Lehota volt, amely kiváltságot, az adózás alól egy időre felmentett települést jelent. Később fürdőhellyé vált előbb Teplica, hévíz elnevezéssel, majd a közeli Stubnyáról Stubnyafürdő lett a neve. A kisközségben 1891-ben 143 tót, német és magyar lakos volt. A település a járási szolgabírói hivatal széke, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára volt. Stubnyafürdő egyike volt hazánk jelentékeny fürdőinek. Hat hőforrása megannyi tiszta földes hévíz 42 és 48ºC között változott. Volt népfürdő és uszoda, valamint kádfürdő is. A fürdőt leginkább gyomor-, bél- és hörghurutnál, epebajoknál, csúzos s köszvények bántalmaknál használták sikerrel. A millennium idején a fürdő tulajdonosa Körmöcbánya városa volt.

    A település melegvizeit már a XIII. században is használták. Első említése 1281-ben történt, melyben IV. László király a háji uradalmat benne a község területével Péter grófnak adományozza. 1351-ben „Thopolcha” néven említi az oklevél, míg 1399-ben „Tepliche”, 1402-ben „Therme Thurocienses”, 1502-ben „Therme STubnenses”, 1773-ban „Teplicza” alakban említik e korabeli források. 1412-ben Luxemburgi Zsigmond is itt gyógyította betegségét. 1502-ben A Majthényiek épületet emeltek a hőforrások fölé. 1532-ben Körmöcbánya város fennhatósága alá került, ekkor épült első vendégháza. 1549 és 1552 között felépültek a fürdő elő épületei is, melyet 1573-ban Miksa császár is meglátogatott. 1666. április 5-én itt között titkos egyezséget Wesselényi Ferenc és Zrínyi Péter a Habsburgok ellen. 1885-ben felépült ez első nagyobb szálloda, az Erzsébet szálló.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf