Németh László: Magyarság és Európa /8. rész/

Mint ahogy a XIX. század természettudománya a humanista tudományágakat s lassan az irodalmat is, úgy rántotta maga felé ez az új léleköblösítő, vallásos irodalom elébb a történelmet, aztán a lélektant, néprajzot, filozófiát s végül magát a természettudományokat is. A modern természettudomány a XVII. század iskolájába járt. Bolygókat látott ott, melyeknek a mozgása megfigyeléssel nyert törvényekből előre kiszámítható, eső, egymást lökő, hajított testeket, melyek a csillagok törvényeit másolják földi viszonyaink közt. A matematika egyenletei és a természet viselkedése párhuzamosak; a világ óriási géppé lett, mely matematikailag kifejezhető törvényeknek engedelmeskedik. Ebben a nagy világgépben az embernek össze kellett zsugorodnia. A kívüle talált természettörvények ellene fordultak belső világának; ha a természet: mechanizmus; a léleknek, társadalomnak, történelemnek is mechanizmusnak kell lennie; kellő megfigyelés után éppoly általános törvények ismerhetők fel az emberi jelenségekben, mint a fizikaiakban. A kísérlet lélektan, közgazdaságtan, pozitív történettudomány alapjában véve ezt a mechanikai gondolkozást képviselte az embertudományokban, vagy legalábbis ennek a sugallata alatt állott.