Bella István: Egy volt-karácsony

Karácsony, karácsony, karácsony.
Rozsda rózsáll a rácson.
Szent József keresztfát ácsol
önmagából, az ácsból.

Mária tíz ujja – gyakd meg! –
vaskampó, vérrozsdás vasszeg.
Tenyere szögesdrót-pólya.
Jézuskát altatja, óvja.

Égen és földön jönnek
három napkeleti bölcsek,
jönnek, de nem köszönnek,
földúrnak eget és földet.

Reményestül szalmástól
darabokban a jászol,
mundérban béget a bárány,
homlokán véres szivárvány.

Fut Mária, József, a pásztor
botja is fut a világból.
Hebeg a csöngő, a pára
ráfagy a csacsi orrára.