Moravcsek Mária: A lázadó vers

    /Gyóni Géza: Cézár, én nem megyek. Tanulmányrészlet./

    A Balkán-háborúk közvetlen közelében, 1912. augusztus 19-től Korneuburg a szolgálati helye 28 napig. Az előző, majd a mostani élmények hozzák felszínre lázadó versét: „Cézár, én nem megyek”. A költő maga olvasta fel Sopronba való visszatérése után a Frankenburg-kör előadóestjén, de kötetben – a harmadikban – csak öt év múlva jelent meg. („Élet szeretője”, 1917.) A költemény beleéléses helyzetkép, Caesar légióinak egyik katonája tagadja meg a parancsot. Nem akar Hispániába menni, hiszen Rómában tartja feleség, gyermekek, az otthoni föld, a békeidő búzája, bora, vidámsága és a remény zöldje a Róma-közeli, Tiberis-menti Soracte-hegy ormán. A költemény alapján joggal hihetjük, hogy Gyóni most eligazodik a politikában. A szarvasi és békéscsabai evangélikus gimnázium hajdani kitűnő diákja klasszikus műveltséggel rendelkezik; tudja, hogy Caesar hadvezér a főhatalomra tört, és Pompeiust, vetélytársát akarta megverni Hispániában. Meg is tette. A Balkán is nagyhatalmak sakkjátszmáinak színhelye 1878 után és a Balkán-háborúk idején (1912-13, 1913.). A nemrég függetlenné vált kisállamok háborúi mögött angol és orosz érdekek húzódnak meg. Gyóni azt kérdezi a vers főhősének szerepébe bújva – mert Oroszország monarchiaellenes pánszláv politikájáról talán nem tud -, mi közünk mindehhez, hiszen Bosznia-Hercegovina Ausztriáé lett 1908-ban, nem pedig Magyarországé.

    A későbbi, érett Gyóni-költészetnek már nem egy jellemzője feltűnik itt az erős érzelmi töltés, az ellentétező szerkezet, a hangulat kettőssége, a figyelemirányító, lényegkiemelő ismétlések, a megszólításos verstípus, amely majd a Kálvária-versekben teljesedik ki, s néhány tömör metafora – esetleg Ady keze nyomával. A béke állóképének ellentétpárja a lehetséges hadba vonulás mozgóképe. A Szembenállás ugyanakkor időbeli is, és általánosításra ad alkalmat. A békevilág marasztaló hangulata nemcsak a vers hősének magatartását indokolja, hanem jelzi a mindenkori katona hazavágyásának motívumait is. Ami ezen kívül van, azt a przemysli versek mutatják majd meg.

    A vers dinamikáját a katona magatartásának változása adja az engedelmességtől a szembenálló érvelésig, majd a parancsmegtagadó lázadásig.

Vérben úszik vad hegyek orma,
Paskolja vér; paskolja ár.
S engem a halál-dáridóra
Cézár parancsa vár.

…….

Cézár parancsa nem kegyelmez.
Kell a halál-cseléd.

…….

Már összeszedtem kis cókmókom.
Indulni kell. Jaj, hogy lehet.

    A megérlelődő belső ellenállás tagadásba, majd ennek indoklásaként érvelésbe megy át: „Cézár, én nem megyek.”, „Cézár, nem mehetek.”, „…énnekem asszonyom van…”, „Kicsi. szegény, ijedt fiókák / Fogják, lásd, erős térdemet”. A békét és háborút, a munkát és harcot ugyanaz a kép mutatja, a szüreté: „Cézár, lásd, épp a szüret áll már, / Gerezd hegyén tömött gerezd. / Vérben úszhat vad hegyek orma, / A földem nem ereszt.” És „Bús fürtnek a halálszüretre / Cézár, nem mehetek.” Végül megérlelődött a visszavonhatatlan elutasítás:

Vagy küldj hamar pretóriánust
Üsse szét e dacos fejet,
De bitangul a mészárszékre
Cézár, én nem megyek.

 

Az áthallás Ausztria felé annyira egyértelmű volt – „Nekem nem házam a te házad” -, hogy a fővárosi lapok mind elutasították a közlést („túl éles”).

In: Bedécs Gyula, Trukáné Katona Zsuzsa : Az I. világháború emlékeztetői Pozsony vármegyétől a Muravidékig. Győr, Universitas Nonprofit Kft., 2010; p. 115-117.

szozattv


szozat a tiszta hang nyiro pl Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf