Tömörkény István: A fiú

Mint másutt is sokfelé, nálunk is készített hozzáértő művészember fahonvédet, hogy azon a réven is szaporodjon a katonák pénze. Kint állt a szép szobor sokáig a téren, hozzávaló filagória alatt, azután pedig, hogy belehajlott az őszi esőkbe az idő, behozták a múzeumba, áll a folyosón, köpönyegben, sapkában, lábnál a fegyver, mint ötös honvéd katona. Ugyanott is készült, mikor agyagból megformálta a mester. Mintául egy alkalmas embert választott hozzá az ezredből, megtermett, vállas, nyílt tekintetű, kerekfejű magyar férfit. Gyönyörködve nézte a minta, amint a formája, az ábrázata, formás bajusza a sárkupacból testet öltött. Azután elvitték az agyagot onnan, fába faragták, kiment a térre lakni, s nemrég faformájában megint visszajött oda, ahol agyagból született. Majd a tavasszal megint kimegy, mert van még rajta szeg-hely ugyancsak elég, de ha a telet benttölti födél alatt, aki keresi, ott is megtalálja.

    Mivelhogy sok katona meg katonakórház van a városban, a közeli megyékből, a falvakból olyan népek is bejárnak, akik talán még sohasem voltak itt. Meglátogatni azokat, akik még nem mentek, meg azokat, akik már visszajöttek, hozván magukkal az ország szolgálatában szerzett sebeket. Ha pedig már bent vannak, csak föltekintik a múzeumot, ami ebben a drága világban úgyis a legolcsóbb mulatság. Ahogy bemennek az ajtón, a tekintetük mindjárt a fahonvédba ütközik, aki szemközt áll feléjük puskával, mint rendes és hős katona. Szemük nézése szeretettel siklik végig rajta, hogyne, mikor:

    - Egészen az anyja tekintete van a szömiben.

    Hányan vélték már rá, hogy ez az ő falujukból való. Hogy ez az András, vagy a Mihály. Érthető, mert a mester a szoborhoz típust keresett, s az ilyen jól megtermett, kerekképű szép férfi sokfelé előadódik egyazon arcvonások mellett.

    …Öreg meg fiatal falusi asszony csönget be ma délelőtt, és elfogódva, félénken lépnek be az ajtón. De hogy csak asszonyokat látnak (az emberek szintén oda vannak ország használatára), az öregebb asszonyról lefoszlik a zsibbadtság, és azt kérdezi:

    - Itt van az én szögény fiam?

    - A fia?

    - Igön, a fiam, aki elösött Galíciában. Azt mondják, itt ki van faragva.

    Engedik őket a másik ajtón át pár lépéssel beljebb: a fahonvéd onnan szemközt néz velük. Az öreg asszony szeméből a könny árja azonnal megindul:

    - Fiam, fiam. Édös jó fiam!… Istenöm, Istenöm, mintha élne az én jó fiam.

    Lassan lépeget a szoborhoz. Megsimogatja szelíden, szeretettel, azután hirtelen kitör a meggyötört asszonyszívből a mély fájdalom, ráborul a talapzatra, és zokogva búgja onnan föl neki:

    - Én édös magzatom…

    Ahogy azután a lelke a sírás nyomán megkönnyebbült, elhaladnak. Tisztán csak ezért utaztak be, másra nem kíváncsiak. Az ajtóból a könnye szivárványán még visszanéz az öregasszony: a gyüvő héten mögint begyüvök a fiamhoz. A fahonvéd, mint jó és hű katona, a helyén marad, és utánuk tekint.

1915

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf