Tömörkény István: A juhász meg a muszka

juhaszemberAzt mondják, hogy Budán lakik még olyan sváb a braunhaxlerek közül, aki még sohasem volt Pesten. Nálunk nem tudom, van-e olyan ember, aki még nem volt a városban, de olyannal már találkoztam kint a messzi pusztában, aki negyvennyolcban járt bent utoljára, akkor is csak azért, hogy beálljon honvédnek. Az igaz, hogy ez nem most volt, lehet valami tíz esztendeje. Jártuk a pusztát valami hivatalos ügyben, már nem tudom miben, alighanem azt a helyet kerestük, ahol a Lefánti juhász a Világos alól bujdosó Gracza és Záhony honvédőrnagyokat a pénzükért megölte, vagy hogy még régebb dolgokat kerestünk a kietlenségben, ahol virágzó élet volt valaha, elég az avval, hogy egy nyárfaerdő enyhelyében megálltunk etetni, s az erdőből előjött egy idős ember, azt kérdezve, hogy nem-e borszedésben járunk, mivelhogy neki is volna jó bora eladni való. Mondjuk, hogy nem abban járunk, de ha bora van eladó, mért nem visz be belőle mustrát a városba, ha jó a bor, valamely korcsmáros azon minutumban megveszi, még maga ki is jön érte. Mondta az ember erre, hogy ő nem szokott azzal vergődni, hogy a városba járjon, talán nem is ismerné ki magát benne. Kérdeztük, hogy mikor volt bent utoljára, mondja, hogy negyvennyolcban, mert akkor kivert a szó a városból ide a pusztaszelekbe is, hogy Kossuth szólítja a népet, akkor bement katonának, de azóta ő már a városbajárással nem vergődik, a törvénnyel sose volt baja, hát afelől nem hajkurásszák, az adót mög beszívesködi a szomszéd.

    Különös dolog az ilyen, nem is minden emberrel esik meg, de szórványosan előfordul. A határ nagy, a felső széléről a félegyházi piacra járnak a pusztalakók, az alsó szélén pedig a szabadkai harang szavához igazodnak. Így némelyik ember nem is tud a városról, évtizedek múlnak el, amíg rászánja magát, hogy belemegy, különösen, ha a törvény a pecséttel nem hajkurássza a harácsot pedig beszíveködi a szomszéd. Azonban persze most más világ van, áll a had, s minden kocsi kereke kifordult a tengelyéből.

    E pár sor preafáció elmondása szükséges volt az alábbi dolgok elmondásához:

    A felsővároson söpri a korcsút kövéről a szemetet egy szálas délorosz káplár, az utcába pedig bekanyarodik egy pusztai kocsi, öreg juhászosforma ember van rajta, ül az alcserényen. A lovak a kocsi előtt ide-oda bandukolnak, mert a ló a gyeplőn keresztül mindjárt megérzi, ha a gazda nem tudja, hogy merre menjen. aminthogy nem is tudja. Tekintget erre is, arra is a széles juhászkalap alól, utóbb megáll a sarkon, leszáll a kocsiról, és odamegy a káplárhoz:

    - Dicsértessék.

    - Dicsértessék.

    Mondja a juhász:

    - Nézze mán kéröm, egy kis sót vinnék ki a birkáknak, nem tanálom a sóházat. Pedig aszongyák, hogy erre szokott lönni.

    A káplár kérdezi:

    - Hol urak adnak só népeknek?

    - Az, az, kéröm. Azt keresöm én. Hiszen itt van valahun. A nagy víz előtt is erre szokott lönni.

    Mondja megint a muszka:

    - Akkor menjen bácsi ott sarok ulica balra.

    - Értöm – mondja a juhász, és szemközt állván, muszka a bal kezével jobbfelé.

    - No nem – mondja a fogoly. – Megfordulsz, és úgy balra, bácsi. Nem tudsz, mi az balra? Nem tudsz, mi az: csele, mikor ekernek mondod: csele? – A fogolyban hirtelen föltámadt a káplár, és rákiált a juhászra – Napolje!

    - Igenis, kéröm – mondja a juhász –, tudom mán, erre napkelet felé, ki a Tisza-partra.

    A káplár bólint:

    - Ott megtalálsz, hol urak adnak sót népeknek.

    A juhász mondja:

    - Most már értöm. Az Isten fizesse mög a szívességit.

    A káplár fölnéz az égre. Isten? Hol lehet az most?

    Most a fekete Isten uralkodik, a halál fekete Istene, a crni bog, a fehér Istent elbújtatták a pópák valami cifra aranyos ikonosztáz mögé.

    A juhász fölmászik a kocsira, a káplár nézi, hogy merre hajt. A seprőnyél a széles válla mélyedésébe vetve. Mikor látja, hogy jófelé fordította a lovak fejét az öreg, bólint. Kétkézbe veszi a seprőnyelet, azután megint a vállába ereszti, a két kezét előre terjeszti, a két tenyerét fölfelé fordítja, és azoknak mondja:  

    - Muszáj vót én gyinni Oroszországbul, hogy i tuggya, hol urakadnak sót népeknek?…

    …Hát muszka káplár, utcán seprő fogoly, ha semmi nem bizonyos is, de az bizonyos, hogy furcsa világ jár most urakra és népekre egyaránt.

1916

szozattv


szozat a tiszta hang Edelsheim Gyimesi Laci könyvbem SajóPlakát 1 bevonulás szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf