Tompa László: Székely ünnepi vers

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum
1929. szeptember 14-iki félszázados ünnepére.

A kisbaconi lankás temetőben
Egy kettős sírra csak minap hullt a könnyünk,
Nehéz s gyér csöppben... mintahogy szirtjeink is
Gyöngyöznek itt-ott könnyeket mély sebükből
Néma sírással... Alig nehány hete volt ez!
S immár itt - míg körül sáppadnak az erdők -
Rőt tüze gyúl fel az ünneplő örömnek,
Hogy fényében újra tündökölni lássuk
Egy halott székely nagyasszony alakját,
Fajáért izzó, áldozatos szerelmét,
Kezét, amely adva, megmutatta: mink van,
Multunk köveit -: pilléreit jövőnknek.

De jól van ez így -: fölváltva gyász, örömünnep!
Így váltakozik jó, rossz sorsunkban örökké,
Mint őszies erdő meg újra kihajtó.
Éj, s nappal, hold, s nap - két éke címerünknek!
Így szakadatlan... ezért számunkra a baj sem
Jelenthet mást - lássék bármekkora nagynak -
Minthogy erőnket még jobban megfeszítsük!
(Termővé lehet a szikla is egyszer.)
De másrészt sors kegye sem tehet elvakulttá.
(Kora-fagy, jégkár megbosszulhatná gyorsan!)
Így kell itt élnünk, - nyugváshoz sohase jutva,
Veszélyt vigyázva: mindíg a gáton!
Erre figyelmeztet kövein a mult!
Ezt ostorozza hátunkra a ma!
Így int, aki munka mellől pár hete dőlt ki:
A mesemondó, szép, s jó öregember!

Veszélyt vigyázva! Mindíg a gáton!
Nap s hold alatt, feszülő karral, aggyal
Izzadni, folyvást - így szól a parancs ránk
Ezt hirdetik ők, ezt hirdeti minden:
A tél, mely előre rémítget hidegével,
A nyár, mely ezer nehéz dologba fog be.
Kínverte, választott népét az Urnak,
Kit korbács kerget: keresni a jobb sort!

Értsük meg az intést, s kövessük is, feleim -
Így sziklákon is érhetik még aratásunk,
Ha le-letörten is soha meg nem törve: megyünk
- Halálra készen - az életnek elébe!

szozattv


szozat a tiszta hang Edelsheim Gyimesi Laci könyvbem SajóPlakát 1 bevonulás szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf