Kiss Jenő: Téli almák

Édesalma, árpánérő, vajalma
korán érnek, el is múlnak nyaranta,
van amelynek bús őszig kell érnie,
de az aztán meg is marad télire.

Nyárderekán mért kér számon a világ!
Mért feni a fogát, mért feni miránk?
téli alma még alig, ha piroslik
s nincs köztünk egy, ki nem arra hasonlít.

Várj, világ, várj! még ne fend ránk a fogad!
minket a sors más időkre tartogat.
Más időkre, zord, zimankós napokra,
midőn táj, szív ott hever majd: kifosztva.

Midőn mindent jégszuronyra tűz a tél
s mind e kincsnek csupán emléke, ha él –
igen, világ, az lesz majd a mi időnk!
ért illatunk minden zugocskát betölt.


Gyümölcsünkbe akkor illeszd fogaid,
hadd érezd a nyár harsogó ízeit!
Tudom: arcod elönti majd a mosoly,
s úgy falsz minket – még csak meg se hámozol!

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf