Oravecz Imre: Kívánságlista

Mit szeretnék még?

Hogy nyugdíjjogosult legyek,
hogy ne hulljon ki az összes fogam,
hogy ki tudjam fizetni a havi számlákat,
hogy ne fagyjak meg télen,
hogy legyen mit ennem,
hogy rendben legyen az emésztésem,
hogy ne váljak magamtehetetlenné,
hogy rendszeresen takarítsak, tisztálkodjam,
hogy legalább hetente váltsak alsóneműt,
hogy ne árasszak bűzt, vizeletszagot,
hogy ne traktáljak mindenkit a bajaimmal,
hogy ne kerüljek szeretetotthonba,
hogy ne szoruljak ápolásra, tolókocsira,
hogy ne sajnáltassam magam másokkal,
hogy ne fekélyesedjen el a lábszáram,
hogy ne legyen combnyaktörésem,
hogy ne váljak szenilissé,
hogy mindig megtöröljem az orrom, ha el akar csöppenni,
hogy ne mérgezzék meg a kutyáimat,
hogy ne hanyagoljam el a szüleim sírját,
hogy olykor meglátogasson a fiam,
hogy beszélőviszonyban maradjak a szomszédaimmal,
hogy ne nézzek meg mindent a tévében,
hogy nyaranta legalább egyszer kimenjek az erdőre,
hogy ne veszítsem el a látásom,
hogy akkor is olvassak még, amikor már nem írok,
hogy mindvégig legyen valami az életemben, aminek még örülni tudok,
hogy ne kórházban végezzem,
hogy halálom előtt meggyónjak, megáldozzak,
hogy ne legyen túl hosszú a haláltusám,
hogy közben ne piszkoljak magam alá,
hogy időben észrevegyék, hogy meghaltam,
és ne akkor találjanak rám, mikor már bomlásnak indultam…

Jaj, még nagyon sok kívánságom van.