Sajó Sándor: Születésnapi vers

– Hatvan év… Hát ennyi volna már?
Valóban ennyi, – az idő lejár;
Megmondta ezt már jó Horatius:
Labuntur anni, évek elsuhannak,
Én erről ódát nem zengek magamnak.
Bár erre is van bennem némi szusz.
Most rá sem érek érzést zengni szóba,
Megyek sietnem kell a – kuglizóba.
S megyek, tudtommal, híres nyomdokon,
Mert lelkem ebben Shakespeare-rel rokon.

Pártosdi járja (e magyar nevet
Csináltam én a krikszparti helyett),
Folyik a játék lelkesen, vígan,
De csínja-bínja ennek annyi van:
Itt jószerencse bizony nem elég,
Itt lélek is kell, ihlet és tudás,
Jó szem, rugalmas kar, láb és derék,
Így lesz jutalmad hódló ámulás…
Az ember itt, ha küzdelemre kelt,
Akár ha győz, akár ha kikapott,
A harc hevében mindent elfelejt:
Csapot, papot és – a születésnapot.

Pártosdit vívni jöttem kuglizóba,
Nem érek rá most érzést zengni szóba;
Feledve ódát, üdvözlést, virágot,
Dobásra ím hogy nagybüszkén kiállok,
Mint hatvanéves harcedzett mokány:
Hiszem, e harc még megnöveszti pálmám
S bizton megyek e szép és büszke pályán
Tovább, előre, – Shakespeare nyomdokán!