Málnási Ferenc, dr.: »CSAK EGY ÉJSZAKÁRA…«

/Gyóni Géza [1884-1917] költeménye 100 éves…/

 

Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. 1914-1917.

Őrangyalomnak ajánlom,

aki a gránátok földjén, orosz nyava-
lyák közt, észak vészes és hajszás
éjszakáin, füstölgő falvakon, fagyban
és sárban, ostromlott várban, hősök
avatásán, árulók ítéletén és az életért
vívott szent háborúnak ezer halálos
szépségében és veszett nyomorúságá-
ban előttem és fölöttem járt s nem en-
gedte, hogy e versek elvesszenek, ha-
nem az Ítélet Istenét kegyelemre síró
asszonyakarattal akarta, hogy haza-
érjenek és új életet hirdessenek.

Przemysl, 1914. december hó.

                                     Gyóni Géza

 

Gyóni Géza huszadik századi magyar költő, aki maga vallotta: „Utam magyar poéták / Áldott, átkozott útja”, 1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán, mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vártanúja esett el.

    Gyóni Géza: Csak egy éjszakára… című szövege lírai alkotás, költemény. A szövegmondatok 7-7 soros, hét szakaszba tagolódnak…

    A szövegkohéziót azzal teremti meg a költő, hogy megrajzolta a háborúba küldött emberek „kálváriáját”, az otthoni emlékképek és a valóság ellentétére építve. Azt érezte, amit körülötte éreztek az emberek, s a halálba küldött bajtársai közt egyszerre átélte a félelmüket, a borzalmat, de a haragot is azok ellen, akik a halni küldték őket…

    A költemény szövegmondatai mellé- és alárendelő viszonyban álló, egyetlen hatalmas tiltakozásba kapcsolódnak össze. Bennük birtokos személyragos (-jeles) szavak hozzák közelebb az olvasóhoz a verset: felettünk, gyomrát, fénye, vize, fogukhoz, torka, fiam, feleségem, Istenem, anyjuk kínjára, ingét, mellét, Krisztusom…. A személyragos igék között az egyes szám harmadik személyűek vannak túlsúlyban, egy-két többes szám második és harmadik személyű ige mellett, talán nem véletlen, hogy a „nem felejtünk” (T/1.) és a „csak én megmaradjak” (E/1.) egyszer szerepelnek.

    Az olvasót a határozott névelős szavak is a vers világába vezetik el: a pártoskodókat, a vitézkedőket, a halálgép, a gránát, a véres föld, a vén Visztulának, a falevél, az üzérkedőket. Egy általános érvényű utalás mellett - „Csak egy éjszakára küldjétek el őket”; – a határozott névelős szavak egyben konkrét utalások is a háborúra, illetve a költemény keletkezésének színhelyére: a vén Visztulának, a San-folyó.

    A grammatikai kohézió mellett jelentéstani elem a címbe is beemelt, a mind a hét versszakban ismétlődő (hat szakaszkezdő és az utolsó szakot záró) „Csak egy éjszakára küldjétek el őket”; és a hat szakasz harmadik sorába is visszatérő „Csak egy éjszakára”   sorismétlés, refrén, amely azóta szállóigévé nemesedett. A két utolsó szakaszban a „Krisztusom, mi kell még!” sor ismétlése talán a költemény csúcspontja.

    Rokon értelmű szavakként olvashatjuk a pártoskodókat, vitézkedőket, szálka—keresőket, uzsoragarast fogukhoz verőket, hitetleneket, üzérkedőket, hazaszeretőket… szavakat, amelyek egyben felsorolásként is szerepelnek, a háború borzalmait, iszonyatait felsoroló szavak mellett: halálgép, ólom-fecskék, gerendatörés, gránát, véres föld, golyó, csontváz, vér. A rokon értelmű szavak mellett a felsoroltak egyben kulcsszavak is a versben. Ellentétes szavak is segítenek az olvasónak a költő megrajzolta világkép megértéséhez: piros vitézből - fekete csontváz, és két ellentét, amelyiknek az első felét az olvasó képzeletére bízza a költő:? - csak egy éjszakára küldjétek el őket,? -   bujnának, fetrengne, tépné, verné..

    Jelentéstani elem a szöveg címe, amely témamegnevező, rámutat a versre.

    A költemény Przemysl-ben, az 1914. október 6-án az orosz támadások során elszenvedett keserves élmények hatására született, amikor „a föld epéjét okádta el”. Talán előzménye ennek a versnek az 1909-ben megfogalmazott, és az 1912-ben megjelent Caesar, én nem megyek című hatásos antimilitarista költemény.

    A vers a szerző párbeszéde (visszhang nélküli kérése, vádbeszéde) azoknak, akik anyagi, gazdasági, politikai érdekekből őt és bajtársait a háborúba küldték, akik a józanul gondolkodó Bernard Shaw, Romain Rolland, Jean Jaures, a mi Ady Endrénk és mások figyelmeztető, intő szavai, verse ellenére háborúba sodorták népünket is.

    A költeményben a költő a háború minden borzalmát és saját, személyes élményeit, a bajtársaival együtt átélt emlékképeit, elképzelt világképét a valósággal ötvözve, egymással szembeállítva építette fel. S az olvasó ma, 100 év után is iszonyodva olvassa a verssorokat, s én elképzelem, hogy a Don-kanyarban eltűnt, honvéd édesapám is felsóhajthatott: fiam… feleségem…. Az édesanyám szíve alatt növekvő emberpalánta, a húgom születését már nem érte meg.

    A költemény szövege magyar nyelvű, mai, írott, szavalva szóbeli, kapcsolatteremtő, érzelemkifejező, felhívó, szépirodalmi mű.

    Stílusa is szépirodalmi. Az egész költeményben eluralkodnak a rosszhangzású szavak, amelyekkel a költő követelését, annak jogosságát támasztja alá. Talán ezért szerepel csupán négy, díszítő alliteráció: véres vize… a vén Visztulának, forog a férfi, mint a falevél, fiam…feleségem…, sírva sikoltsák. A költemény rímei: a a x b b c c.

    Verselése:   Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

                       U   U / _   U/_ U /_   _/U U /_ U

    A költemény szavainak szótári jelentésére ráépül a szövegösszefüggésből adódó érzelmi-hangulati többletjelentés. Az összetett szavak tömörségükkel segítik a szövegértést: halálgép, ólom-fecskék, gerendatöréskor, szálka-keresőket, uzsoragarast, gránát-vulkán, falevél, csontváz.   A szófajok stílusértékei között a cselekvést jelentő igéket soroljuk előbb: küldjétek, hirdetik, röpködnek, forog, sóhajt, sikoltsák, illetve az utolsó két szakaszban a bujnának, fetrengne, tépné, verné, kiáltná, hívná… feltételes módú igék. Mellettük a történést jelentő igék: kél, támad, kicsap, omlik, tárul, csurog. Az emberre vonatkozó főnevek között: vitéz, csontváz, honvéd, anyjuk kínja, ing, mellét, gőgjében…. mellett a természet csak sejteti a háborút: éjszaka, köd, föld, Visztula, falevélt, szél, csillag. Ám a melléknévvel párosított főnevek jelentésvilága már csak a háborúról szól: halálgép, golyó, gránit-vulkán, pokol, gyilkos ólom fecskék, véres föld, robbanó golyó, véres vize, piros vitáz, fekete csontváz, csahos nyelvvel, hihetetlen gőgjével. A szóképek is a háborút idézik: halálgép, ólom-fecskék, piros vitéz, fekete csontváz, pokolnak égő torka – metaforák, bőgni kezd a gránát, nyög a föld, véres vize kicsap, sátor nyöszörög a szélben – megszemélyesítések, nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, forog a férfi, mint a falevél – hasonlatok. Szólásra utal Az uzsoragarast fogukhoz verők említése.

    A költemény mondatfajtái felkiáltó, érzelmet kifejező mondatok. A mondatok ellentétes szerkesztésűek: a valóságos világot leíró, bemutató öt szakasz és az elképzelt világképet megrajzoló utolsó két szakasz mondatai. Egyszerű bővített és összetett mondatok alkotják a verbális szöveget, amely a költő egyenes beszéde.

Kolozsvár

Súrlott Grádics /Marosvásárhely/, 2014. június 2.)

szozattv


szozat a tiszta hang Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf