Dr. Závodszky Ferenc: A »kétarcú« Gyóni

Gyakran hallunk olyan véleményt, hogy Gyóni világéletében pacifista volt s ezt leginkább a Cézár, én nem megyek című verse miatt hangoztatják. Ha egy költeményt pusztán az esztétikai mérce alá állítunk, beszéljen az maga helyett, de ha bármiféle szemléletet akarunk belőle kihámozni, nem mehetünk el érdeklődés nélkül a keletkezés körülményei mellett. A 29 éves, az asszony iránt való szerelemtől égő költő – a maga mindent feltranszformáló idegrendszerével – igen erősen tiltakozott a hadba vonulás ellen. Nézzük csak, milyen emléke volt költőnknek a katonaságról? Az önkéntességi jogáról lemondott, póttartalékos: sínt cipel, sziklát görget, utat épít a többi katonával együtt. Az intelligens, fizikai munkát úgyszólván soha sem próbált poéta fonák helyzetében egy sorba került azokkal a katonákkal, akik jó része eddig is testi ereje kihasználásával kereste kenyerét. A rövid katonáskodás erős idegteherpróba volt a túlérzékeny lelkű költő számára. Ennek az időnek természetes idegreakciója volt nála a Cézár, én nem megyek. Versében a háborúból csak azt látja, hogy el akarják szakítani az Asszonytól, a családtól. Így zeng az élet szeretője:

Élet, élet, szent gyönyörűség,
Egyetlen, mely nekem ragyog.

   Azután: „Cézár, énnekem asszonyom van, Forróölű, dalos, szelíd”;”Cézár nem mehetek.” Majd a hím ölni tudó vágyakozása: „Szívem életvágytól dagad, Jer asszonyom, A koronádat, Cézár, védd meg magad.”
   Tehát a hangsúly ebben a versben az elszakadás gondolatának borzalmasságán van, mindegy, hogy milyen szándékkal viszik el.
De mikor az a gyilkos revolvergolyó lángba borította a világ négy sarkát, egyszerre magyar ügy lett a háború. Annak a nyárnak tűző lelkesedése szilaj ujjongást vált ki a minden benyomásra fokozottan reagáló költői lélekből. Itt már nem az okkupációról, hanem szent magyar ügyről van szó. Lelkesül és lelkesít.
   A másik pólusról – ezúttal csak egy-két verset nézünk. Itt van pl. a Magyar bárd sorsa, Ének a gránicon, vagy gondoljunk a döbbenetes erejű Csak egy éjszakára közismert kitételeire, melyekkel – mint hiszik – nem elrettenteni akar a borzalmak festésével a háborútól, hanem világosan megmondja, hogy csak egy éjszakára hívja a kávéházi Conrádokat (indítéka rokon a Levél nyugatra címűével). Ott vannak aztán költőnk kurucversei. A helyzet az, hogy Gyóni, a kultúrember, a háborút nem l’ art pour l’ art kívánta, hanem benne látta a boldogsághoz vezető egyetlen utat. 1914 előtt a katonáskodás csak annyiban volt előtte téma, amennyiben az a Kedvestől való elszakítást jelentett. A világháború megindulását jellemző lelkesedés elkapta őt is, s ekkor erősen impresszionista lelke érzéseinek túlzott felfokozásával énekelt.
   Őszinte volt a Cézár, én nem megyek, őszinték háborús dalai is. Ez az őszinteség kapcsolja össze a két különböző időszak termékeit. A körülmény úgyszólván tökéletes átalakulása miatt megváltozott világfelfogása tehát nem következetlenség, hanem azt mutatja csupán, hogy milyen élénken reagál a költő a körülötte történőkre.

Magyar Gondolat 1937. április; p. 1-2.