Lovich Ilonka: Szent Imréhez szólnak…

Szent Imréhez szónak a magyar leányok,
Herceg! ki nem tűztél kebledre virágot,
Akit lánymosoly a földön nem igézett,
Mivelhogy eljegyzett illata az égnek,
Hitvesed szívére aki nem hajoltál,
Herceg! aki mégis gyenge női kézzel,
Illetett, illetett szép liliom voltál,
Gizella anyádnak fájdalomkönnyével öntözött virága,
Istenhez magasult hitvesed szívének mártír-pálmaága,
Akit asszonyimák galambkövetére,
Égi üzenetkép termett ez az ország,
Herceg! ezerévtől elmélyült, komolyult
Könnyes magyar lányok így beszélnek hozzád:

Nyisd meg az egeket. Galambként suhanó imánk odatérjen,
Minden magyar ifjat lelket-megújító leheleted érjen.
Ihless férfiakat, amilyen te voltál,
Aki fáradalmat, bajt nem panaszoltál.
Földön térdepelve zsolozsmáztál este,
Nappal az öklöd erdőben a vadkant,
Szívedben a Sátánt halálra kereste.
Aki tölgyfa voltál: fiatal gyökérrel föld ölében bomlott
És mégis az égnek bontottad a lombot.
Ihless lovagokat: tisztának, erősnek,
Munkában acélnak, szeretetben hősnek,
Kiket lány mosolya hogyha megigéz is,
Égnem illatában szebbüljenek mégis.
Hitvesük szívére hogyha ráhajolnak,
Lelke tükörében Istent megkeressék
S értsék: ezután majd ketten két ajakkal egy imát dalolnak.
Ihless férfiakat, kikben megtaláljuk
Súlyos ezeréven betöltetlen áldunk
S fiaink szemében süssön fel az orcád.

Herceg! ezerévtől elmélyült, komolyult,
Imás magyar lányok így beszélnek hozzád.