Szabó Lőrinc: Huszonkétéves

Huszonkétéves voltál, amikor
kezdődött, negyvenhét, mikor befejezted:
velem telt hát jobb fele életednek,
s a fecskeszárnyú tavasz már sehol
nem lát: sírodról csörgedezve foly
a maradék hó és jég: ami benned
ember volt, megszűnt, vagy már csak a vesztes
szívek fájó tükrében haldokol.
Az enyémben legjobban, legtovább:
kezded új léted első tavaszát,
te, tavaszom huszonöt éven át
s oly tavasz most, amelytől rettegek,
kimerült vagyok, üres és öreg:
magaddal vitted érzékeimet.

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf