Darkó István: Katonaköltő Przemyslben

Történelmünk bővelkedik a katonaköltők példaadásában. Ezek a költők a régi rómaiak vélekedését a háborúban hallgató múzsákról gyakran megcáfolják. A magyarság történelmi élete a védekező harc szakadatlan láncolata. Ha a magyar lélek, amelyről jól tudjuk, hogy nagyon szereti a dalt és a költészetet, csak a teljes pihenés óráiban tudott volna dalolni és tudta volna a dalt élvezni, akkor nem volna olyan gazdag irodalmunk, mint amilyen van. Kényelmesebben élő népek költői hallgathattak háború idején. Biztosra vehették, hogy a harc után megint békés korszak következik számukra, amikor elmondhatják a háborúban szerzett tapasztalataikat. A magyar nép és a magyar költő a harc szüneteiben, a tábortűz mellett vetette papírra a lelkében megfogamzott dalt s már a háborúban szétosztotta annak bátorító, erősítő melegét bajtársai között.

Ilyen gondolatok foglalkoztatják a tudósítót Przemysl városának utcáin, járván a megviselt házak közein, a romba dőlt épületek mentében, széttekintve a város szélein, a havas mezőkön, amelynek hajlataiban most is ott lapulnak a földvárak. Itt harcoltak apáink az ellenséggel, az éhség szenvedéseivel, a koplaltató kötelességteljesítéssel az első világháború hősi korszakában. De sokat emlegették ezt a tájat, az elnémult vidéket, az új háború csendes órájába elmerült erődítéseket. Itt dalolt Gyóni Géza, az első tűzvész honvédköltője, a későbbi hadifogoly, a szibériai temető csendes álmodója. Az imént beszélt róla egy öreg przemysli lakos. Magyar származású öregember, régóta élt itt, asztalos volt, amíg lángot nem vetett a háza tája. Ismerte Gyónit. Elmondta róla, milyen volt és hogy ebben a házban, ahol most vagyunk, a nyomdában, ahol az öreg asztalosmester dolgozott, járt is néhányszor. Azt is tudja az öreg, hogy sokáig melyik erődben tartózkodott a sápadt arcú költő. Megmutatja, a haditudósító kívánságára, hogy hol van ez az erőd.

Elmegyünk arrafelé. Nincs nagyon messze a várostól és bejárjuk a földerődöt. Itt élt tehát a legendás napokban, a legendás katonaköltő, aki nem hallgatott, aki nem tudott hallgatni, a fegyverek észveszítő zajában sem. Innen küldte haza azokat versekbe oltott, izzó és lázas magyar lángolásokat. Itt járva, egészebben érti át, meg át a háború tanúja Gyóni Géza költészetét. Bizonyára így van ezzel minden katona, aki csak megjárta a hadak útját idekint, a Dontól egésze eddig a tájig. Mi tudjuk már, miért nem hallgathatott Gyóni Géza múzsája az ágyúk dörgésében, a végső rohamra indult öreg népfölkelők rajtázó kiáltozásában sem.

Elődeire is gondolni kell itt, a magyar katonaköltők hosszú sorára. Gondol is a tudósító, taposván visszafelé a fagyos sarat a przemysli mezőkön és utcákon. Rájuk, akik egyike sem hallgathatott a harc tetteinek idején sem. Zrínyi Miklósra, az aggódó költőre és hadvezérre. Balassi Bálintra, a dalba és harcba pusztult hősre, Gvadányira, a kard és pipa fölényében egyaránt bizakodó lovas generálisra. Gyöngyösire, az éneklő várnagyra s még mennyire, milyen sokra és nagyra! Az elsők elsejére, Petőfire, akiről éppen ezen a napon, a Przemysl felé tartó katonavonaton magyarázta a haditudósítónak egy német, hogy Petőfi most született újjá a német nép szemében. Most írt üstökös-életéről regényt egy ismert német író. A másik pedig éppen egy újságcikkben említi, hogy ők most már három nagy költőt ismernek. A három legnagyobbat az egész emberiség irodalmában: Homéroszt, Goethét és Petőfit.

Azután, helybeli időszerűséggel, Gyóni Géza katonaalakja is itt áll a haditudósító mellett, a przemysli régi állomás peronján. Kelet felől vöröslik az ég alja. Amarra pedig, a másik irányban, ott sejdülnek errefelé a nagy hegyek. Azok mögött az édes otthon és a drága Haza. Hungária, akiért a magyar katonák és költők szíve dobog, lelke lángol és vére folyik minden időben, mindig egyformájú, áldozatos és féltő szeretettel.

Új Idők, 1944. november 25; p. 457-458.

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo