Kósa Csaba: Boldogasszony őrségváltása

Gyóni Géza nagy versét tán még fejből tudják – az öregek. Ők még talán. Ezt az egy Gyóni-verset legalább annyiszor elmondták, mint a Szeptember végént Petőfitől. A többit? Rájuk szállt a feledés pora. De már a przemysli várban 1914. október hatodikán írt megrendítő sorok – „Csak egy éjszakára küldjétek el őket: / A pártoskodókat, a vitézkedőket…” – is kihulltak a közös emlékezetből.

    A Kráter kiadó a könyvhétre megjelentette Gyóni Géza válogatott verseit. Ismerkedhetünk a méltatlanul feledett életművel. És ismerkednünk kell Gyóni Gézával is. Újra.

    Ki volt ő? Eredeti neve Áchim Géza. Előbb jegyzőgyakornok, aztán újságíró. Dolgozik a Nyugat-magyarországi Híradónál, a Soproni Naplónál, a Bácskai Hírlapnál, a Színházi Újságnál. Versei elsősorban a Budapesti Hírlapban jelennek meg. de az igazi Gyóni-versek sehol: ezek a lövészárokban, a fogolytáborban íródnak, elérhetetlen messziségben az újságoktól, a kiadóktól.

    Megjelölt ember, kiválasztott a halálra. Tragédiáktól sújtott család, baljós gyermek- és ifjúkor. Tízéves korában édesanyja megőrül, haláláig a tébolyda lakója. Piroska nővére öngyilkos lesz. Az ifjú, húszéves újságíró mellbe lövi magát, a szíve előtt, a bordájában megakad a pisztoly golyója. Legnagyobb szerelme, Mészáros Ella kiugrik egy bérház ötödik emeletéről. Imádott testvéröccsét, Mihályt ő temeti el Szibériában.

    Együtt estek fogságba Przemyslnél, ahol százhúszezer magyar honvéd hullott el, halt éhen. Öccse katonatiszt, kegyes csalással tisztiszolgájának mondja Gézát. Együtt viszik őket a Budapesttől hatezer kilométerre lévő Krasznojarszkba. Több mint két évig élnek itt, a hadifogolytáborban – senki nem árulja el, hogy Géza nem Mihály tisztiszolgája. A verseivel tartja a lelket a hidegtől, az éhezéstől, a durva bánásmódtól szenvedő magyar katonákban. Csak az ő világa sötétedik el egyre inkább a rabságban.

    1917. június 8-án Mihály öccsét – huszonkilenc évesen – elviszi a tüdőbaj. Még kikíséri a temetőbe – aztán többé nem vesz magához ételt. Tizenhét nap múlva, 1917. június 25-én hajnalban – ugyanazon a napon, amikor született – ő is távozik.

    Krisztusi korban, harminchárom évesen.

    Bajtársai mentik meg, és hozzák haza majd évek múlva a kéziratait. Így ismerhetjük a másik nagy Gyóni Géza-verset, az utolsó szibériai költeményt, a Boldogasszony őrségváltását:

     

Holdmeresztő Szent György éjén,
Mikor fölsír a csöpp gyermek,
Szibéria temetőjén
Kriptabontó Szent György éjén
Gyász-dobokat halkan vernek.

Magyar fejfák fölneszelnek.
Süppedt sírok szája nyílik.
Holdas éjben fehér leplek:
Csont-vitézek kelnek, kelnek,
S fölvonulnak, ahogy illik…

Kárpát alján véges-végig
Holdas fehér a mezőség.
Hazajárók érkezésit
Régi csontok nézik, nézik -
S tiszteleg a régi őrség…

     

    Gyóni Géza csontjai nem térhettek, nem térhetnek haza. A múlt század harmincas éveiben a krasznojarszki temetőben még látták a két testvér egymás mellett álló keresztfáját. Aztán az egyik kemény télen a szibirjákok feltüzelték. A temetőt pedig – erőmű épült – a hatvanas években elborította a Jenyiszej vize.

    Ott alszik a mélyben Géza, Mihály és a többi csont-vitéz.

     

Elhangzott a Magyar Katolikus Rádió műsorában, 2004-ben.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf