Mécs László: Piros csizmán őszi harmat
Egyenes még jó gerincem,
a lelkemen törés nincsen,
feszül még a lábom izmán
mérföldlépő piros csizmám.
De a csizmán őszi harmat.
Mázsás súlyú a könny-harmat.
Boszorkányság fonja sorsom
a fekete párka-orsón.
Vágyam, csizmám megkötötték
pókhálókkal senki-törpék.
Menni kéne! Ezer út van
– s itt rekedtem Liliputban.
Se tova, se té! Nem visz mán
mesékbe a piros csizmám.
Örökségem verik dobra,
s én nézem, mint a bánat szobra.
Vagy topogok egyhelyt körbe,
mint pányvás ló mindörökre.
Szívem szállna, mint a darvak
s vágyon, csizmán könnyes harmat.
1961