Béltek
– Szabolcs megyei népmonda –
Amikor Szent László király meg akart pihenni, befogatott hintójába, és lejött a Nyírségbe. Itt sétálgatott, vadászgatott, de legjobban szerette a fölkelő meg lenyugvó napot nézegetni, ahogy pirosra festette a homokot.
Sokszor napokig elkalandozott, elvadászgatott néhány jó emberével és hű katonájával a buckák, a tanyák között. Nézegette a termést, gyönyörködött az állatokban, és kérdezgette az embereket, kinek mi kívánnivalója van.
Egyszer így jártában nagyon megszomjazott. Ledőlt egy bucka aljába, és frissítőt kért kísérőitől.
Futottak azok, ahányan voltak, annyifelé, de volt ott egy parasztlegény, s az mindegyiket megelőzte.
Odanyújtott a királynak egy fél tököt, és azt mondta:
- Használja felséged!
Szent László pedig jót húzott a hideg borból, mert az volt a tökben. Amikor szomjúságát elverte, azt mondta a legénynek:
- Be édes a béle ennek a töknek, megéri azt a pusztát, amelyiken vagyunk!
Azzal fényes jókedvében az egész pusztát a parasztlegénynek ajándékozta.
A parasztlegény pedig megházasodott, azon a pusztán letelepedett, és a faluját Bélteknek nevezte el.