Vályi Nagy Géza: Krasznahorka

Andrássynak megtért büszke vára
Bástyáidon török síp zokog,
Kuruc harcok, dicsőség emléke
Ékesíti ódon homlokod!
Ott álmodik a jóságos úrnő:
Tán holtában is hevül, eped,
Földöntúli szerelem varásza
Lengi körül a bezárt szemet.
Itt minden holt tárgy, kő, zászlóselyem:
Komor, beszédes jel: történelem!