Nagy Ilonka: Gyóni Gézának

Eszünkbe jutottál kedves bús vitézünk,
Mért is nem dalolhatsz, úgy, mint régen nékünk.

Nagyidegen tájon érzi-e a lelked,
Hogy a szent Erőnek itt győznie kellett?

Hogy szabad már sátrad, pionír lakásod,
S magyar bakák járnak győzedelmi táncot?

A nagy dáridóban újra a mienk lett
A vár, a drága vár…Ugye értesz minket?

Nagytávolon át is ugye velünk nézed
A diadalittas, vitéz legénységet.

Amint győz?...S a vár kapuit kitárva
Régi harcosait kebelére zárja.

Szinte hallod ugye az anyaföld szavát,
Mit a vándor szellő súgva mesél tovább.

…Itt vagytok hát újra én szép katonáim!
Úgy vártalak nappal s éjjel óráin.

Lestem a szavatok ezer ágyú torkán…
Nem hiába vártam…Felzúgott az orkán,

Hangzott a sok „hurrá” és „éljen a király”…
- Ismét tiétek lesz a przemysli vár. –

Hallod ugye költőnk s a büszkeség éget? - - -
- Vezéreljen haza a jó Isten téged! –

A szomorú rabság óráit feledve
Hangold fel a kobzod győzelmi énekre. –

                          Makói Újság, 1915. június 6. Makó

szozattv


szozat a tiszta hang nyiro pl Fényességes csillagok 1124 trianonest A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf