Szentjánosi Csaba: Bella Istvánnak, nem csak Emlékéve kapcsán!

A betűk: cérnaszálak,
elszakad bennük a gondolat,
az elmúlás súlytalanságában-
az élet súlya mégis megmarad.
 
István versei most is kihajtanak,
új látásmódot hoznak létre,
soraira száll lelkünk,
mint bogarak a fényre.
 
De fűtűszálak is betűi:
lelke most is meleget ad,
a tengerpart karimájában-
az éj letett nagy kalap.
 
Sokszor ültem vele szemben,
nézte lapom-ablakát,
a szó: lasszója volt, elkapta
a megbotló verslábak nyakát.
 
„TUDSZ-E MÉG VILÁGUL?” kötet:  futótűz,
felperzseli a csöndet, a nyelvet,
többsávos hangját ma is hallom,
ahogy az irodalom útján állva-
engem is fölvett.
 
Most is ír, ír, ír, láthatatlan-
halhatatlan verseket,
most sakkozik önmagával,
mattból-fényesen nevet.
 
Két világa volt, ahogy az embernek
két keze, két lába van,
d e   e g y   s z í v e   v o l t:   a   v e r s,
a m i t   h a   o l v a s o l:   m o s t   i s   m e g d o b b a n!

szozattv


szozat a tiszta hang Edelsheim Gyimesi Laci könyvbem SajóPlakát 1 bevonulás szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf