Diószeghy Dezső: Nyári vihar

Hajlonganak a fák, mint néma lakájok,
Ágaikat haragos szél cibálja,
Messziről látszanak apró villanások,
Virág a kelyhét szomjasan kitárja.

Jött a vihar, pusztulást hozott magával,
A sötétség rémei jártak táncot,
Ledőlt a tölgy, mely széles koronával
A törpe fák közül messzire kilátszott.

Lapulva, félve a bozótok alján,
Esőtől éled fű, virág és csalán,
Felsarjad az élet ezer alakban.

Élet a halál apró villanása,
Ledöntve az élet erős óriása,
Némán hever a nyári alkonyatban.