Lampért Géza: Regösének a Balatonról
Hazaszerző harcok hőse
Elindula: Öcsöb, Őse,
Két nagy vitéz kapitány,
Jó turáni paripán.
Almád hegyét hogy elérték,
– Valóság-e vagy tündérség?
Álom incselg-e velük?…
Dagadozott kebelük!
Világot járt két vitézek,
Ha amott már széjjelnéztek,
Várt rájuk sok szép vidék –
Sehol ilyen, soha még!
Tündérszép tó… lágyan tartja
Átölelve ékes partja:
Bérces-halmos, üde zöld,
Nádas-füzes, tünde föld…
Bevándorlák kelet földjét,
Látták síkját, halmát, völgyét,
Vizeit és mezeit –
Sehol ilyet, mint ez itt!
Álltak, néztek nagy sokáig
Tihanytól el Aligáig.
Vizet, földet és eget
Járt a játszi képzelt…
Dús fövellő juhnak, lónak,
Vadlúd, kacsa, sirály, kócsag,
Vadnak, halnak özöne,
Vadász, halász öröme!
Világlátott két vitézek
Álltak, mint a megigézett,
Csöndbe, némán álltak ott,
Csak a szívük dobogott…
Álltak, – néztek nagy sokáig,
Zalától át Somogyságig,
Onnan vissza… meg oda.
Új derültség, új csoda!
Ezüst körben smaragd halmok,
Aranygerezd nevet rajtok,
Árad édes szaga már,
Vidul tőle a határ…
Keményfejű két vitézek
Úgy érzik: a szívük részeg.
Kobzos kéne, nótaszó,
Huj! Táncolni volna jó!…
Idősb Őse kapott szóra,
Bajtársához imígy szóla:
„Öcsöb öcsém, öt sebünk
Méltó volt-e szörzenünk?” – –
Száz ha vóna, az se fájna,
Ezerjófű nőtt itt rája,
– Felelt Öcsöb – e tavas
Tündérföld rá bű-javas! – – –
Nagy művünkön – regös zöngje –
A korona Pannon földje*
S dús boglárul rajt vagyon:
Gyönyörű gyöngy Balaton!”
* Pannon földje: Pannónia, Dunántúl latin neve.