Báró Jenő

– magyar népballada –

Este későn ragyognak a csillagok
Báró Jenő a faluban andalog.
«Édes anyám eresszen ki hozzája,
Fáj a szívem, majd meghasad utána.»

«Kedves lányom, ráérsz te még kimenni;
Ráérsz te még a báróval beszélni.»
«Édes anyám, addig élem világom,
Míg a báró sötétbe’ jár utánam.»

…Báró Jenő azt tette fel magába’,
Dupla csövű fegyvere lesz halála.
Megtöltötte dupla csövű pisztolyát,
Bá Jenő úgy lőtte agyon magát.

Báró Jenőt beviszik a városba,
Szeretője a kapuban siratja,
Eszébe jut piros bárós cipője,
Nem lesz többet a báró szeretője.

«Báró Jenő, hány esztendős lehettél,
Mikor engem szeretgetni elkezdtél?»
– Tizenkilenc, meg egy fertály, meg egy fél.
«Ilyenformán húsz esztendős lehettél!»

– Kedves rózsám, hány esztendős lehettél,
Mikor engem szeretgetni elkezdtél?
«Tizenhárom, meg egy fertály, meg egy fél.»
– Ilyenformán még kis leány lehettél.

Báró Jenőt viszik a temetőbe,
Leteszik a sírnak a fenekére.
Sírja körül rozmaringszál nyiladoz,
Közepibe Báró Jenő hervadoz…

szozattv


szozat a tiszta hang Gaál plakat Életmű 30 Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo