Budán csak egyszer volt kutyavásár

– Nógrádi népmonda nyomán –

Egyik alkalommal, ahogy megy a határban Mátyás király, ott lát egy szegény embert két rossz lovon szántani. De igazán olyan rossz lovak voltak, hogy meg kellett őket magázni, hogy továbbvonszolják az ekét.
   Mátyás király odaköszön:
   -    Adjon Isten jó napot, jó munkát! Halad-e valahogy?
   Fogadja a szegény ember:
   -    Adjon Isten, én haladni csak haladnék, de a lovaim olyan gyengék, minden pillanatban várom, hogy kidőljenek.
   -    Hát miért nem abrakolja őket jobban?
   -    Haj, abrak, abrak! Bárcsak a családomnak kenyere volna, de s e családomnak, s lovamnak ennivalója nincs!
   A szegény ember szomszédjában szánt egy gazdag paraszt olyan négy lovon, hogy majdnem elrepülnek az ekével.
   Azt mondja Mátyás király a szegény embernek:
   -    Miért nem szól a szomszédjának, hogy segítse kifordítani magának ezt a földet:
   -    Hej, kérem, ez olyan büszke, nyakas paraszt, hogy az ilyen magamfajta emberrel szóba sem áll. Tán még a levegőt is irigyli tőlünk.
   Akkor azt mondja Mátyás király a szegény embernek:
   -    Ide vigyázzon, barátom! Adja el a két lovát, és az összes pénzen vegyen kutyákat. Mindegy, hogy a kutya milyen fajta, csak minél többet vásároljon, és ekkorra meg ekkorra hozza fel Budavárra, Mátyás király palotája elé. Azon a napon lesz ott kutyavásár.
   Úgy is csinált a paraszt. Eladta a két lovacskát, és összevásárolta a lovak árán a kutyákat. Bizony jó néhány kutyát összevásárolt, talán egynéhányat még úgy is adtak neki, hogy vigye el a portáról.
   Akkor a jelzett napon betereli a kutyákat a királyi vár elébe.
   Arra a napra Mátyás király a nagyurakat összehívta, és kötelezte őket, hogy legalább egy kutyát mindegyik vásároljon. Húsz forintnál olcsóbb egy kutya nem lehet, de ha valaki kétszáz forintot ad egyért, az még nemesebb lesz.
   A legelső kutyát Mátyás király vette meg, jó summa pénzt nyomott a szegény ember kezébe.
   A kutyavásár nagyon rövid ideig tartott, pillanatok alatt elkelt az egész kutyasereg.
   A szegény ember hátitarisznyájában viszi a sok pénzt, és dicsekszik otthon fűnek-fának, hogy a két ló árán vett kutyákért mennyi rengeteg pénzt kapott.
   Amikor ezt a gazdag paraszt meghallotta, fogta, eladta mind a négy jó lovát, sőt még a két szép növendék csikaját is, ráadásul két-három tehenet, és ennek az árán a környéken a legszebb kutyákat vásárolta össze.
   Mikor a kutyákat összevásárolta, hajcsárokat fogadott melléjük, és elszállította Budavárra. Ott jelentkezett a királynál, hogy kutyavásárt csinál.
   De Mátyás király azt mondta:  
   -    Jaj, kedves barátom, Budán csak egyszer volt kutyavásár, és többé sohasem lesz! Csináljon a kutyáival, amit akar!
   Erre a dúsgazdag paraszt mérgében szétverte az egész kutyanyájat, dühösen hazament, és haláláig átkozta a budai kutyavásárt.