Vidor Miklós: A tékozló

Kevés minden időm tehozzád
s nekem úgy kellene a szabadság!

De mire való a szabadság
ha nem juthatok tőle hozzád?

És mire te ha éppen tőled
sosem érhetem be időmet?

Míg végre hunyorogva vénen
magamra nem hagysz az időben

S én szabadságomra maradtan
mi volt s mi nem volt elsirattam

és végképp elszakítva tőled
az üres öröklétben élek