Mátyás király becsülete

– Galeotto Marzio és Dugonics András nyomán –

Történt egyszer, hogy Pogyebrád György cseh király fiait rábízta Mátyás királyra.
Amikor a pápai követ ezt megtudta, sürgetni kezdte Mátyást: vessen véget a hosszú háborúnak, amelyet a csehek ellen vív.
Ekkor Mátyás király megkérdezte a pápai követtől:
-    Hogyan vethetnék gyorsan véget a háborúnak, amikor a csehek igen jó katonák, és nagy seregekkel rendelkeznek? Magad is láthattad, milyen nehezen tudtam Olmütz és Brünn várát megvívni.
A követ azt mondta erre:
-    De hiszen kezedben vannak György király fiai, vesd őket fogságba, és mindjárt vége lesz a háborúnak. Ezt teljes becsülettel megteheted, mert hiszen veled jöttek Olmützbe, és te adtál arról írást, hogy visszabocsátod őket.
Mátyás így felelt erre:
-    György király fiai velem jöttek a városba, mert hittek a szavamnak. Ezért nem is tetem rabságba őket, hanem becsületesen hazabocsátom a rám bízott fiúkat. Nálam egyre megy, hogy akár arckifejezéssel, bánásmóddal vagy valami jellel mutatok-e jóindulatot valaki iránt. Aki csak írásra, becsületszóra bocsátja el ellenségét bántatlanul, az nem a becsületszavát, akár szóban, akár másvalami jellel adta is, az mindig meg is tartja. Ezért ne is próbálj ilyesmire buzdítani, mert az ilyen eljárástól mindig irtóztam.
Egy másik alkalommal történt, hogy egy fiatal nemes állásért esedezett Mátyás udvarában.
Ezt a szegény ifjút csupa reménységgel táplálták az udvariak. Észrevette ezt a fiatalember, ezért egyenesen a királyhoz ment, és tőle kért hivatalt.
Mondta neki a király őszinte szóval:
-    Fiam, én most neked hivatalt nem adhatok.
Felderül erre a fiatalember arca, s mondja nagy örömmel:
-    Köszönöm szépen felséged gráciáját.
Már menni készül, amikor a király megállítja. Mátyás azt hitte, talán rosszul értette, amit mondott. Meg is kérdezte tőle:
-    Ugyan mit köszöntél meg, amikor semmit sem adtam?
-    Fölséged jóakaratát és őszinte szavát köszöntem meg. Mert engem az udvariak közel két esztendeig csupa reménységgel tápláltak, fölséged pedig bizonyossá tette, hogy a hivatalt el nem nyerhetem. Most tehát más kenyeret keresek.
Ez annyira megtetszett Mátyás királynak, hogy az ifjat megboldogította.