Sértő Kálmán: Édesanyámhoz
Úgy látlak, mint bokrot
Őszi temetőben,
Mint madárijesztőt
A lepkés mezőben.
Tengernyi a ráncod,
Szemed imás zsoltár,
Szegény béresasszony,
Mindig szolga voltál.
Nincs is néked eged,
Nincs is néked földed,
Fiad is jogáért
Mind hiába törtet.
Minket már kifésül
Hajából az élet,
Nézz velem a porba,
Ezt sírom el néked…
Senkinek, csak néked…
1939 körül. Sértő Kálmán versei, 1943