Bella István: Kiért szól a harang?

Holtakat menstruál a hold, a
kutyák szája, mint a beléndek
vonzza a sírokat, mért vonzza
a szívem körül keringő ének,

hogy vizeket, temetőt áraszt,
sír sírra fut, turzik, tarajlik,
az idő habzik, megnő, kiárad,
gömbként el és visszapatakzik,

– Ködök ugatnak, kuvikolnak
Had elől elásott harangok:
kicsiny-domb hegyeink kondulnak.
Ki kongat velük? S kiért harangoz?

Ez az anyátlan anyaföld?
Elvetélt sírok árva népe?
Füvekért rimánkodna-zöld?
Levegőért elkékült-kékek?

Eljön a dömper-isten értünk.
Csontunkkal a földet besózzák.
Meg se halunk, mert nem is éltünk.
Dögök hullnak ránk, döglégyrózsák.