Sértő Kálmán: Május

A felhők kis színes bárányok
A csillagpásztorok között,
Jószaga van az éji szélnek,
Ki átrepül a táj fölött.
Felhőturbánban ballag a Hold,
Rubintos színnel kél a Nap,
Madárhangverseny mámorosít,
A bú a szívembe harap…

Viszket a szívem, mintha csípnék,
Lassan a Pokol tetvei,
Aki májust úgy sóhajtja át,
Azt balga várás élteti.
Ha megeredne a csókzápor
Lány szájából, a számra most,
Akkor se látná már a világ
Bennem gondtalan otthonost…

Annyi virág van, mint rossz ember,
Hűtlen lány, politikusok,
Ellenségekből talán több van,
Én már csak nyögve számolok.
Rossz emberek és virágok közt
Nem vár rám áldható jövő,
Tömeg és sok úr előttem már
Annyi, mint rozsdásszívű nő…

Magasságokba távolodom,
Egy külön május az enyém,
Csalódásaim kémje lettem,
Álmatlanság sok éjjelén.
Egy külön május a májusom,
Tervtelen, útrakész vagyok,
Mint hangtalan hattyúdalt fénylő,
Szédülve hulló csillagok…

                                   Aranykenyér, 1939