Bella István: Az a jegenye, az a jegenye

jegenyeaz a se ága, se ege,
az a se lombja, levele,
se koronája, gyökere,
csak törzse, csak fölnégyelt teteme,
megvarasodott öt sebe,
gödre kopoltyú-lebenye,
tátongó fekete sebe,
megbőrösödött láng-hege,
az a csonk múmiaszeme,

Az a jegenye, az a jegenye,
ott az út szélin, elfele,

ahogy futkosott fölfele
és le a láng, az a keze-
lába-se csecsemő-feje,
ahogy futkosott fölfele
a hangyák fekete serege,
bogárkörberágta szeme,
az a nyüvesedő zene,
megfeketedő levele,
mintha a láng is bűzlene
a koromtól s vérzene vele,

Az a jegenye, az a jegenye,
ott az út szélin, elfele
a határból, a hadi út fele
kivetve az út szélire,
kapkodó, kéregető nesze,
fölalamizsnázó sebe
rábízva az idő kedvire,
az idő jegedző kérgire,
amputált szavai nesze,
gégetlen ripacséneke,
mutogató gyomra, bele,

Az a jegenye, az a jegenye,
ott az út szélin, elfele
a határból a hadi út fele,
Fehéruváru meneh,

Az a maga alá vizelő,
befagyott tócsákat lehelő
herélt-miskárolt férfinő,
az idő mocskából kinőtt
Conterganbébi idő,

Az a jegenye, az a jegenye,

az a se nyara, se tele,
se hazája, se isten,
csak perce, megcsonkolt ideje,
kiherélt órája, és tere,
földből kifordult gyökere,
lehántott kérge, levele,
fölmetszett koponyateteje,
sírtátogó agyürege,
múltködlő röntgenlelete,
istendaganata, s leve,
s benne az árvaság neve,
a kivetettség szigete,

Az a jegenye, az a jegenye,
ott az út szélin, elfele
a határból, a hadi út fele
Fehéruváru meneh,
szanaszétszaggatva-meneh,

mintha egy írás vérzene,
az a se zöldje, se heve,
csak korma, csak pernyefekete
üszke, tűz-ette levele,
mintha az írás vérzene
a máglyán, indái, ere
kacskaringós betűjelene
a hamuból visszakéklene,
tintállana, lélegzene,
vissza a földből vérzene,
hogy valaki olvassa le,
vakon is tapogassa le,

Az a jegenye, az a jegenye,
hol van elhullott ideje,
elhullott tükre levele,
hogy játszana a szél vele,
citerázna a fény vele,
az az ősztsúgó nyárzene,
rigós szelek részegese,
országutak énekese,

Az a jegenye, az a jegenye,

a mindenség mindenese,
a csillagok kisbérese,
A Nagy Göncöl szekerese,
az idő kicsapott ménese,
örökké nyargaló levele,
ha egyszer kardokat ellene,
borongó fényeket ellene,
ki támadhatna ellene,

Az a jegenye, az a jegenye,
az a je

1977

szozattv


szozat a tiszta hang PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo