Három árva
Magyar népballada
Temetőnek bánatfája,
Az alatt sír három árva.
«Kelj föl, kelj föl, édes anyám,
Lerongyollott az én ruhám!»
– Nem kelhetek, édes lányom,
Szanaszét van minden csontom.
«Kelj föl, kelj föl, édes anyám,
Szennyes az én ingem, gatyám.»
– Édes fiam, nem kelhetek,
Megszítta föld a testemet.
«Kelj föl, kelj föl, édes anyám,
Úgy vágyom a csókod után!»
– Nem kelhetek, lelkem ága,
Koporsóba vagyok zárva.
«Ki visel majd gondot mi ránk?
Kelj föl, kelj föl, édes anyánk!»
– Vagyon nektek mostohátok,
A ki gondot visel rátok.
«Mikor fésüli a fejünk:
Sarkunkon foly piros vérünk.»
«Mikor fehért ad hátunkra:
Vérrel virágzik az alja.»
«Mikor kenyér tád a kézbe:
Hét ördög ül a szemébe.»
Endrődi Sándor: Magyar népballadák