Három árva

Magyar népballada

Temetőnek bánatfája,
Az alatt sír három árva.

«Kelj föl, kelj föl, édes anyám,
Lerongyollott az én ruhám!»

– Nem kelhetek, édes lányom,
Szanaszét van minden csontom.

«Kelj föl, kelj föl, édes anyám,
Szennyes az én ingem, gatyám.»

– Édes fiam, nem kelhetek,
Megszítta föld a testemet.

«Kelj föl, kelj föl, édes anyám,
Úgy vágyom a csókod után!»

– Nem kelhetek, lelkem ága,
Koporsóba vagyok zárva.

«Ki visel majd gondot mi ránk?
Kelj föl, kelj föl, édes anyánk!»

– Vagyon nektek mostohátok,
A ki gondot visel rátok.

«Mikor fésüli a fejünk:
Sarkunkon foly piros vérünk.»

«Mikor fehért ad hátunkra:
Vérrel virágzik az alja.»

«Mikor kenyér tád a kézbe:
Hét ördög ül a szemébe.»

Endrődi Sándor: Magyar népballadák

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo