Nyirő József: Baj-pósta

Ott állnak vagy tizenketten, lerongyolódott, idegen, koldus-szegény, állástalan székely legények, Bukarestben a Miai Viteazul-szobor mellett. Pár napig, míg a hazulról hozott pénzből tartott, kis lebujokban ődöngtek, parkok padjain keseregtek, végül a közös sorsban a szobor körül összeverődtek.

    Egyik-másik nekivág valamelyik utcának és végleg eltűnik, a többi úgy ragaszkodik a szobor környékéhez, mint valami szirtfokhoz a hajótöröttek. Előveszik az elemózsiát és búsan rágják a hazulról hozott fekete kenyeret, míg benne tart, később leadják a nélkülözhető ruhát is. Hazajönni szégyenlik. Később pedig a nyomor teszi lehetetlenné. Akad köztük azonban egy-egy elszánt, nekikeseredett legény, aki azt mondja: hogy ha így is, úgy is el kell veszni, hát pusztuljak otthon és nekivág a hazai útnak. Egyszer csak feláll a szobor talpáról és azt mondja:

    -Ki üzen haza valamit? – mert én megyek.

    Az üres tekintetű férfiak, nők megmozdulnak. Van, aki lemondóan int és visszasüllyed a lelke poklába: annyi ereje sincs, hogy haza üzenjen. Mások azonban körülveszik a haza készülőt:

    -Hát felénk jársz, hát mondd meg, hogy jól vagyunk, egy irodában kaptam állást, de pénzt nem küldhetek. Ott lakunk a templomtól számítva a negyedik házban. Csak Szabadi Mihályékat kérdözd.

    Előkerül a plajbász, még a katonaságnál szerzett »notec-könyv« és a hazajövő ember felírja a címeket, meghallgatja a különböző sorsokat, üzeneteket. Egy szót el nem feled belőle, hiszen sokszor hallotta, sokszor elpanaszolták egymásnak és mikor az utolsó nyomortörténet is elhallgat, megbillenti a fövegét és azt mondja:

    -No az én Istenem áldjon meg tütüköt!

    Az ilyen embert hívják »baj-póstá«-nak.

    Valahogy átvergődik a Kárpátokon. Isten tudja miből él addig. Az első székely falunál előveszi a »notecét« és ettől a pillanattól kezdve meg van mentve. Mindenütt szívesen fogadják, megtraktálják, ellátják enni-innivalóval, s ha jó hírt hozott, még »pánkó« is kerül és jókedvűen így kínálja a ház asszonya:

    -Használja nó, mert mikor csenáltam, megmostam a kezem utána!

    Tegnap, vagy tegnapelőtt ilyen baj-posta érkezett a falunkba is, valami datki embör, Égöni nevezetű. Elébb bétért Birtalanékhoz s elmondta, hogy Márika mit üzent. A vén Pétör Jánoséknál sem üdözött sokat, de ott már annyit mondott, hogy sokért nem adná, ha a szegény özvegy Áron Pétörnével nem kellene találkoznia.

    -Mért félsz tőle? – kérdi megütődve Péter János. – Áldott jó asszony az, még a légynek sem árt.

    -Éppen ez a baj – sóhajt a vándor. – Nem es félek én, ha a fia élne!

    -Hát meghótt?

    -Az-e? A meg osztán! Ez a gyenge ujjas maradt utána.

    -Hogy pusztula el ilyen hirtelen?

    -Elég hirtelen. Ültünk a Miháj vitéz szobránál, s egyszer csak lássuk, hogy sárgul el Áron Pétör. Téged mi löle?… Ingem csak annyi, hogy én már az Úristenhez szegődöm… E történt tegnap fertáj tízkor… A rossz ujjasát haza hoztam. Itt hagynám, ha átadnák.

    -Itt osztán ne!

    -Legalább mutassák meg akkor, hogy az anyja hol lakik?

    Péter János bá elkalauzolta a kapuig. Mióta tizenhatban a románok az urát elhurcolták s az is elhalt »Húsos« városában, az egykor híreskedvű asszony egész nap nem szólt tizet.

    A baj-posta nagy hangon állított be az »életre«.

    -Hogy van, édesanyám?

    -Én jól, édes fiaa ba*m! Hát te ki vagy, s honnan jössz?

    -Datki embör vagyok, s éppen Bukarestből jövök!

    -Az Isten vezérelt hozzám! A fiamot, Pétört, nem láttad-e?

    -Én osztán igen.

    Az öregasszony arcát boldog pír önti el. Besürgeti a hírhozót a házba s az izgalomtól reszketve teszi elé a »falnivalót«. Egyelőre nem kérdez semmit, csak azt pötyögi boldogan: »Óh lelkem fiam!« A baj-posta a halálhírrel a kezében kínosan feszengve ül, próbál enni, de a jó házi szalonna megkeseredik a szájában.

    -S hát látád a fiamot? – ül le vele szemben a vénasszony is.

    -Együtt vótunk vele.

    -Elszegődött-e?

    A férfi lesüti a fejét, úgy mormogja:

    -Ő el.

    -Kihez te?

    A bajhozónak jó gondolata támadt, szinte vígan felel.

    -Éppen Mihály vitézhez.

    -Nagy úr, úgy-e? – kérdezi bizakodva az asszony.

    -Elég nagy úr.

    A szegény, öreg édesanyja elgondolkozik.

    -Óh, csak jó helyre szegődött volna az én lelköm Pétöröm!

    A datki ember nagyhangon vigasztalja:

    -Amiatt kiednek ne fájjon a feje. Ojan gazdája senkinek sincs Bukarestbe, mint Pétörnek. Áldott jó embör. Egész nap egyet se szól, nem szidja, nem mocskolja Pétört. A dolog sem öli meg. Csak éppen egy lóval van dolga, amelyiken Mihály vitéz ülni szokott.

    -Akkor valami katonaember?

    -Afféle, édesanyám, az… De én már megyek es…

    A boldog, ragyogó arcú vénasszony szorgoskodva ugrik fel.

    -Áldjon meg az Úristen, hogy ilyen jó hírt hoztál!

    És izgatottan csomagolja össze az asztalon maradt szalonnát, kenyeret, csipet-túrót.

    -Ezeket vidd magaddal, az úton jól fog.

    Nem lehet visszautasítani. Az ember még a kapun kívül is ügyetlenül tartja a kezében. Áll, mintha odaszegezték volna. Arra gondol, hogy mégis vissza kellene mennie és megmondani az igazat. Már a kilincsen a keze, mikor a házból halk, öreges énekszó hallszik ki:

             Fekete faluban fejér torony látszik,
             Láttam a babámot, más örében jádzik…

    A datki ember szíve megremeg és zordul, fojtottan elkáromkodja magát. Nézi a kezébe nyomott kenyeret, szalonnát. Két gyermek jön szembe az úton. Odainti és odaadja a kenyeret-szalonnát.

    -Nesztök!

    A fiúk bátortalanul veszik el. Egyikük felnéz az emberre és meglátja a kemény, csontos arcra gördült két könnycseppet.

    -Maga mér sír, bácsi?

    Az ember gorombán riasztja el magától és megindul.

    -Nem elég a magam baja, a másét es én sirassam! – dörmögi.

    Lassan cammog. A mátéfalvi útnál befordul és a Olt hídján megáll. Kicsit néni a vizet, erre fogja a halott legény rossz ujjasát, melyet nem mert átadni. Kissé tétovázik, majd leszántan beledobja.

    Az esteledő félhomályban úgy látszik, mintha holttestet lökött volna a vízbe…

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf