Tóth Kálmán: Fütyül a szél…

Fütyül a szél, az idő már őszre jár,
Szebb hazába megy vigadni a madár…
Én is mennék, de mi haszna, ha velem
Akárhová eljön a bú s szerelem.

Széthullott az árvalányhaj, elveszett…
Bánatfelhők borítják be az eget –
Nagy sírásuk meglátszik az ugaron,
Én is széthullt nyugodalmam siratom.

Azt kérdezi az a kedves kis leány:
Mért fáj szívem, mért vagyok oly halovány?
Az fáj az én bús szívemnek oly nagyon:
Mért nem tudja az a kis lány, mi bajom.

                       /Magyarnótázás cigányzenével/