Verseghy Ferenc: Panasz

Ah! el-hagyott! oda minden reményem
   Külső szivnek el-adta szerelmét,
nem néz reám, nem halgat, ha beszillem
      szivemnek keservét.

A' sürüben, hol senki nem láthat,
   biró nélkül naponkint kesergek,
Ekho maga nyögve ád viszszont szókat,
      ha sirok, 's éneklek.

Tsak egy szóval, o! tsak egy tsókotskával
   vigasztally meg még egyszer Laláge!
Osztán temess, ha tetszik, uj társoddal
      koporsóm méllyébe.

                                 A 80-as évek végéről.