Wimberger Anna: Nagy tavasz van Uram…
Nagy tavasz van Uram – s szép szerelemes vággyal
úgy telik az ember, mint illatárral
déli csendben az ibolyás berek.
Uram, tavasszal most siet a nyárba
most bomlik a bimbó és szökken a fákba
az éltető drága gyümölcshozó nedv.
Tudom, – szent törvény a tavaszok kedve
s vagyok piros kehely az illó végtelenbe
napsugárszomjas, csírás lüktetés,
s lettem, hogy ringó bölcsős örömmel
lépjek a nyárba és osztó gyönyörrel
nyújtsam a télnek a lét szüretét.
Mert Uram az éltem ím asszonyélet.
S ha napjaim fogytán majd végignézed
hogy ringtam az élet fáján, látod:
szép, induló tavaszi vágyban
kerestem azt ki betölti rajtam
szent gyümölcsöztető akarásod.
Hogy egyszer úgy hulljak végtelen öledbe
ahogy a gyümölcs hull: életet ejtve
új, duzzadó csírát jövős anyaföldbe.