Keresztury Dezső: Éber éj

Mikor a fél föld saját árnyékába hull
s az éjben hangtalan suhan az úri szél:

nekem sem szonettek csattanóra zárt
formájára, sem az ódák súlyemelő
mértékre szabott szava nem kell,
hogy eltűnődjem, mit súg e vacogva lihegő
tavasz: már nem is a fölgomolygó
gombák képeivel, de a láthatatlan
sugárzás zaklatott híreit sodorva: hogy
jobb félni s készülődni az érlelődő
felleg alatt, mivel az súlyosabb az
árvonuló zivatarnál: – tán új föld-kort
jelez: a kinőtt világukat előrjöngő népek
terének ember-utáni korát: – ha csillagunk,
hol a világszellem úgy ébredt öntudatra,
hogy szétroncsolja a kis kozmosz közepét,
mit a Mindenségből ő hasított ki,
beszőve az ösztön, az ész, az istenek,
törvénnyé tanult rendkaoszával? – ha vissza-
térne az égitestek élet-időn túli
erőjátékába, levetve a fölszín önmagát-faló
s újraszülő tenyészetét, a rajt született
Egyisten Teremtését? – mi lesz, ha senki sehol
se mérhet korszakot, mert ilyen anyag, erő
nem ismer? – mért is vajúdja vissza hát,
ha mindent tudva oromra ért, a lét közönyébe,
mit föltáplált az ember: birtokát?!
                       Hogyan
mondjam el itt, e kontinensen, e kis
hazában, hol őseim éltek s élek boldog kínban,
– ahogyan első sikolyunk jelenti, beszéd,
hit, törvény-tudatlan még – hogy folytatódni kell,
mert ez a dolgunk, értelmünk; időtlen ős
emlékek őrzik a Teremtés időrendjét;
törvényes legenda szól Édenről, bűnről, kiűzetésről;
próféták, jósnők, kegyhelyek óvnak
a végzettől, mert önmaga törvényéből
senki se léphet ki, legyen Isten bár; ő s a költő
hiába szól, hogy „változtasd meg élted!”: senkit
meg nem válthat, csak önmaga! – mi volna, ha
– akár a méhek zárt rendjében – nem tennénk át a jövőbe
az Őskert álmát, Vezérek nyomán, akik vesztünkbe
visznek?; – rossz magától meg nem javul, egy
gödölye, kos vagy istenfia-ember vére sosem
elég, s újra nem sarjad ki az erdő,
ha kiszántják!; – mi lenne, ha elrémülve
a végítélettől, megtorpannának a maffiák,
és bölcs tanácsú nép élhetne új Ég alatt
hű mesterek kezén, jobbakra méltón és a rendezett
természet összhangjába is emberként juthatnánk?; –
akkor e vacogva lihegő tavasszal én se
fulladnék jégbe, aszályba, s a termés mégse
partravert roncsalék lenne, de tiszta búza;

nem Számumok vak porszemeként sodródna az ember:
élete termő lángját adná vissza a Létnek.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf