A testvérharc

– A Képes Krónika nyomán –

Nem volt párja Béla hercegnek a csatamezőn, párviadalban is győzhetetlennek tartották, de akármilyen bátor volt is, az udvari cselszövéstől nagyon tartott. Attól félt, hogy az udvariak előbb-utóbb tőrbe csalják, ezért egész háza népével együtt kiköltözött Lengyelországba.
Amikor András király ezt megtudta, nagyon megrémült, és fiát, Salamont rögtön leküldte apósághoz, a német császárhoz. Sok magyar főember is elment Salamonnal, hogy segítséget kérjenek Béla herceg ellen.
Eközben Béla herceg is elment apósához, Miksa lengyel fejedelemhez, és elpanaszolta neki a sérelmeket, amelyeket hazájában szenvedett.
A lengyel fejedelem mindjárt mellé állott: három dandárt adott a hercegnek. Béla herceg pedig nem késlekedett, hanem három lengyel dandárral és magyar csapatokkal visszaindult az országba.
Amikor híre járt, hogy Béla herceg nagy sereggel közeledik, András király sürgetni kezdte a német császárt, hogy küldjön segítséget, mert ha nem, Salamon a magyar trónust elveszíti.
A német császár nagy sereget hozott, nemcsak németek és magyarok voltak benne nagy számban, hanem cseh zsoldosok is. András király nem is kételkedett a győzelemben, mert az övé volt a túlerő.
Jól tudta ezt Béla herceg is, mégsem hátrált meg.
A két sereg a Tisza mellett roppant össze. Mind a két oldalon nagy bátorsággal harcoltak. De végül Béla herceg áttörte a német hadsort, a katonákat levágta, és a vezéreket elfogta. Ekkor a király seregében levő magyarok, akik közül sokan úgyis Béla herceget pártolták, átálltak a herceg oldalára. Így aztán Béla herceg teljes győzelmet aratott.
A király menekült az üldöző lovasok elől. Németországba igyekezett, de a Mosonyi-kapunál elfogták, és a Bakony erdejébe, Zirc udvarházába vitték. Itt nemsokára meghalt. A tihanyi templomban temették el, amelyet ő alapított.
Béla herceg pedig Székesfehérvárra vonult, ahol nagy örömmel fogadták. Nemsokára fölkenték, és királyi koronával megkoronázták.
Ettől fogva békességgel országolt, mert az ellenség jól ismerte karjának erejét, azért országát zaklatni nem merte.
Béla király a békét arra használta fel, hogy a népet boldogítsa: jó pénzt veretett, nagy érméket tiszta ezüstből, megszabta a portéka árát, és nem tűrte a visszaélést. Különösen arra ügyelt, hogy a kereskedők és a pénzváltók meg ne károsítsák a parasztokat.
A király bocsánatot hirdetett azoknak, akik azelőtt Salamon pártján állottak, ezrét aztán még azok is hozzá pártoltak, akik egykor András király kegyét élvezték.
A békés kormányzás, az igazságos uralkodás és a jó pénz az egész országot gazdaggá tette. Magyarország fölemelte fejét a többi országok fölé: gazdagságban és dicsőségben mind meghaladta őket. Béla király idejében a szegények meggazdagodtak, a gazdagok pedig dicsőségre emelkedtek.