Mátyás király dicsősége

– Zrínyi Miklós nyomán –

A történetírók elbeszélik, hogy Mátyás király Bécs megszállásakor felettébb nagy bátorsággal, de még nagyobb veszedelemmel forgolódott a bástyák körül.
Az ilyen vakmerőség a fővezérekben nem kívánatos, s nem is dicséretes; egy puskapattanás elpusztíthatja életét és azzal országának minden szerencséjét. Annál inkább kívánatos a bátorság, amely a népnek példát mutat.
Azt írja Plutarkhosz, hogy egyszer egy generális hadjárat után számot adott a maga cselekedeteiről, és akkor egyik katonája szóval ellene támadott, és azt mondta neki:
-    Amint látom, te nagy biztonságban hadakoztál, mert fegyver miatt még a karcolást se látni rajtad annyi időtől fogva. Én pedig, aki ugyanabban a hadjáratban vettem részt, nézd, mennyi becsületes sebet vettem fel hazámért, s nem kíméltem magamat úgy, ahogy te kímélted.
Erre a generális így felelt:
-    Belátom, értetlenül szólsz. Engem nem ezért küldöttek, hogy én a magam harcolásával magamnak hírt szerezzek, hanem azért, hogy ezzel a haddal, amelyet az én kezemre és okosságomra bíztak, legyőzzem és megverjem az ellenséget, s ezt én meg is cselekedtem, amint magad is látod. De egyszer, amikor ostromot rendeltem el, az történt, hogy az ellenség egyik lándzásja mellettem esett le, és csaknem megsebesített. Én egyedül ezt az esetet szégyellem, a többivel mind kérkedhetem.
Ebből tanulhat minden hadviselő, főképpen aki legfőbb, hogy a maga személyét próbára tenni nem dicsőség, hanem vétek.
Mi hát a dicsőség? Mit kell a hadvezérnek tudni?
A hadvezéreknek és a királyoknak semmi sem olyan szükséges, mint jól parancsolni. Mert aki jól parancsol, annak jól engedelmeskednek.
Régente Iphikratészt valaki megkérdezte:
-    Ki vagy te, hogy ilyen nagyra tartod magadat? Milyen rendű, milyen nevű és rangú vagy? Gyalogos vagy-e vagy lovas?
A nagy hadvezér azt felelte:
-    Egyik sem vagyok ezek közül, hanem az vagyok, aki mindezeknek tud parancsolni.
Ilyen volt Mátyás király is, akinek örök emléke lesz a magyaroknál.
Saskeselyűket kergetett, és azoknál magasabban járt vitézséggel, serénységgel, az ő tekintete oroszlánhoz hasonlított, az ő haditudománya mindent meghaladott, az ő jóságáért a föld jól termett, és az ország az egész ország-világ előtt tündöklő volt.